Korán ébredtem ma, Kriszti még javában aludt az éjszakai munkája után, én pedig elhatároztam, hogy csavargok egy kicsit a délelőtt. Szeretek a kikötőben bóklászni, van néhány félreeső, nyugalmas része, ahol a reggeli napsütésben szívesen olvasok újságot. Kegyelmi állapot - kihalt dokk, szálloda méretű teherhajók és csak a sirályok rikoltoznak. Jó rég nem volt már részem benne, de mert pénteken végre befejeződött a hajtás, úgy éreztem, ma megengedhetem magamnak. A fényképezőgépet inkább szórakozottságból, mint előre tervezés alapján ragadtam fel, aztán úgy gondoltam, ha már nálam van, használom is.
Íme:
Gyerekkorom egyik meghatározó tévéfilmsorozata az Onedin család története volt. Magát a történetet már alig-alig tudom felidézni, de a szereplők arca még tisztán előttem van, ha visszagondolok. Egyik kikötői csavargásom alkalmából bukkantam rá a sorozat főszereplő hajójára, a Soren Larsen nevű vitorlásra. A lelet fellelkesített és nosztalgiázásra késztetett, már akkor szerettem volna lefényképezni, de nem volt nálam az apparát, aztán amikor meg direkt e célból kerestem fel a dokkot, a hajót nem találtam ott. Ma reggel végre szerencsém akadt, nemcsak bent állt, hanem éppen kifutáshoz készülődött, így alkalmam nyílt a tengeren is megörökíteni.
Ps.: A képekre kattintva a teljes felbontású, teljes méretű fotók is megtekinthetők.
Nahat... Egy nappal kerultuk el egymast a Szabadsag-szobornal :)
VálaszTörlésUdv
dani
PS. Apropo, jogsi?
Dani: Aucklandben voltál? Legközelebb akár össze is futhatnánk...:)
VálaszTörlésJogsiról, csak röviden, mert majd írok róla egy külön bejegyzést: sajnos muszáj lesz a gyakorlati vizsgát is letennem, de csak 29-ére tudtak lehetőséget foglalni az AA-nél.
Az elméleti vizsga nem volt túl nagy szám, egy hibát azért vétettem így is.