Warning! Bevándorlóknak

Sajnálom, hogy nem kifejezett jó hírekkel jelentkezem újra, de mindazok számára, akik Új Zélandot forgatják a fejükben fontosak lehetnek az alább következők.

Először is: 2008 február 4-től ismét változtak a bevándorlás szabályai. Egyébként is tudni lehet, hogy a szabályozást évente legalább egyszer felülvizsgálják: az elmúlt időszak bevándorlóinak mennyisége és minősége függvényében vagy felülbírálják az addig érvényben lévő rendelkezéséket, vagy hagyják ugyanúgy. Általánosságban inkább felülbírálják. Amolyan húzd meg, ereszd meg módon dolgozik az Immigration. Amikor épp kevés az új kiwi jelölt, akkor könnyítenek, majd amikor egyszerre túl nagynak tűnik az érkezők hordája, olyankor jön a szigorítás.
Tudni érdemes, hogy a bevándorlási szabályok manipulálása nemcsak a bevándorláshoz/letelepedéshez szükséges pontrendszer módosításában merül ki, de a meglévő képzettség, igazolható munkatapasztalat elismerése és osztályzása legalább annyira vitális.
A mostani módosítások a Skilled Migrant (képzett munkaerő) kategóriára vonatkoznak, és röviden az ausztrál osztályozó/minősítő rendszer átvételét jelentik.
Amint megtudtam, hogy jelentős módosítás történt a bevándorlási szabályokban, azonnal felhívtam az ügynökünket: meglehetősen sok frissen érkezett, vagy éppen érkezni készülő barátunkat ismerősünket érinti kérdés, tudni szerettem volna, hogy mire számítsanak. Peter Beiner válasza a legkevésbbé sem volt megnyugtató – elmondása szerint, egész pályafutása legkeményebb szigorításával állunk szemben (és ez a pálya immár több, mint évtizedes). A legalapvetőbb szigorítás a diplomák/bizonyítványok minősítésében (immár sokkal diverzifikáltabban bírálják el, hogy mit fogadnak el, és milyen szintű helyi képzettségnek feleltetik meg) és az igazolható munkatapasztalat befogadásában történt. Ne kérdezzétek, hogy ez pontosan mit jelent: ugyan elolvastam az Immigartion honlapján a változást röviden taglaló három képernyőnyi anyagot, de sokkal okosabb nem lettem tőle. Peter is azt kérte, hogy adjak neki néhány napot, amíg kifigurázza (kifigurázni vmit: ige a magyar-kiwi szlengben, gyk. kitalálni, kigondolni értelemmel. a figuring out hasonló jelentéstartalmú angol szóhasználat torzítása), hogy pontosan miképpen kell értelmezni az új szabályokat, s amíg tud beszélni a Bevándorlási Hivatal munkatársaival, hogy ők miképpen értelmezik és alkalmazzák ezeket az új szabályokat. Mindenesetre első olvasatában roppant elkeserítőnek minősítette az új helyzetet, több ügyfelének is azt tanácsolta, ne most fussanak neki a procedúrának, sőt volt akit vissza is küldött szülőhezájába, mert a jelenlegi szabályozás melett nem látott esélyt a sikeres munkavállalásra/letelepedésre.
Ugyanakkor persze szóba került, hogy az idén óhatatlanul bekövetkező felülvizsgálat alkalmával nyilván jelentős enyhítés várható, mert olvasatában a mostani szigor miatt olyan kevés új bevándorló érkezik majd, ami – igen, átesés a ló túloldalúra –, tovább növeli az amúgy is tetemes munkaerőhiányt.

A másik aggodalomra okot adó jelenség első jeleit már fél évvel ezelőtt érezni lehetett, de az egyre szaporodó hírek nyilvánvalóvá tették, hogy a fentebbi szigorítással koreláló trenddel van dolgunk. Jelentősen szigorodott a határőrizeti szervek bevándorlással foglalkozó gyakorlata, ami kevésbbé bonyultan megfogalmazva annyit tesz, hogy jóval erősebben és többet kekeckednek a reptéren, amikor az emberfia megpróbál az országba hatolni. Az elmúlt fél évben immár öt olyan esetről hallottam, amikor a frissen érkezett turistákat hosszas faggatásnak vetették alá az érkezésük célját illetően, hogy végül nyilatkoztassák őket: nem fogják kérni a turista vízum meghosszabbítását, vagy nem fognak munkavállalási engedélyért folyamodni. Megtörtént, hogy a nyilatkoztatás után, amikor a delikvens mégiscsak hosszabbításért folyamodott, elutasították, mondván: a belépéskor azt mondta, nem akar három hónapnál tovább maradni, ergo hazudott, és Új Zélandnak nincs szüksége hazug emberekre.
Ez az a gyakorlat azért kellemetlen kifejezetten, mert a legtöbb bevándorlójelölt nem az anyaországból intézi a munkavállalási/letelepedési engedélyt, hanem turistaként lép az országba, itt kezd el állást keresni – hisz sokkal könnyebb munkát találni, ha személyesen interjúztathatnak meg –, és a friss job offer birtokában nekikezdeni a munkavállalási engedély kérvényezésének. Nos ezt a lehetőséget teszi lehetetlenné, illetve kockázatossá a mostani beléptetési gyakorlat.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy mindig és mindenkivel eljátszák a fentebb vázolt nyilatkoztatást, de a fél év alatt öt eset már trendet rajzol ki, és ez persze csak az az esetszám, amiről én, véletlenül értesültem.

Ez az érkezési kockázat veti fel, az utóbbi időkben oly gyakran felmerülő kérdést: mikor jönni? Mint annyi mindenben, itt sincs konszenzus. Lássuk a lehetőségeket:

1. Az itteni nyáron (decembertől februárig) érkezni, az abszolút turista szenzonban.

Pro: a határon nagy valószínűséggel kisebb esélyben kekeckednek, sokkal hihetőbb, hogy egyszerű turista az emberfia, aminek beállítja magát, jelentősen kevesebb a kockázat, hogy a fentebb említett módon nyilatkoztassák. Új Zéland komoly turista célpont, főszezonban nem piszkáljuk a pénzüket itt elkölteni kívánó külhoniakat.

Kiwiland a legszebb arcát mutatja: napfény, beach, lazaság - így a legkönnyebb aklimatizálódni, és a legjobb önigazolás, miért is vándorlunk olyan nagyon messzire eredeti élőhelyünktől.

A megélhetés is olcsóbb, nyáron nem kell a fűtés brutális áramszámláját fizetni.

Contra: a nyári szezonban igazán nehéz (majdhogynem lehetetlen) munkát/job offert találni, ilyenkor mindenki nyaral, a cégek tartaléküzembe kapcsolnak, február végéig, március elejéig áll a munkaerő piac, hacsak nem a vendéglátóiparban próbál elhelyezkedni az emberfia. Ez a friss bevándorló jelölteknek jelentős anyagi megterhelést jelenthet: az otthonról hozott pénzből kell berendezkedni, felélni azt, és kivárni, amíg munkára lellnek. A replőjegyet nem számítva is kell 4-5000 dollár az életkezdéshez, ehhez még nyugodtan adjunk hozzá havonta 2-2500 dollárt, amibe a szolíd létfenntartás kerül Aucklandben.

2. Az itteni télen (júniustól augusztusig) érkezni

Pro: Zakatoló gazdaság, sok területen jelentős munkaerőhiány – jelentősen megnövekvő esélyek a gyors elhelyezkedésre. Ez nemcsak anyagilag lehet sokkal kedvezőbb, de a friss bevándorló jelölt pszichés állapotára is kifejezetten kedvezően hat, ha gyorsan talál munkát, hamar megkapja az ilyenkor annyira szükséges biztonságérzetet.

Contra: a határon sokkal gyanakvóbbak, nehezebben hiszik el a turizmus iránti ellenállhatatlan vágyunkat, igen könnyen belefuthatunk a már emlegetett nyilatkoztatásba.

Új Zéland ilyenkor mutatja a legkevésbbé vonzó arcát: esők, hűvös; minimum kétszeres villanyszámla. Ha valaki nem komoly eltökéltséggel érkezik, könnyen elbizonytalanodhat, hogy helyes volt-e az eredeti elgondolása.

Konklúzió:

Én az itteni koraőszt tartom a legideálisabb érkezésnek bevándorlási szempontból. Legyen mondjuk a március hónap. Az idő még gyönyörű, a turizmus szempontjából abszolút utószezon van, még hihető, hogy világot látni jöttünk. A cégek az új pénzügyi év legelején vannak, beindul a munkaerő piac – noha ez az állástváltoztatás klasszikus ideje, tehát van konkurencia –, ilyenkor már egyre nagyobb valószínűséggel lehet munkát is találni.
Jó eséllyel fűteni még alig kell, viszont a turisták eltávozását követően sok a jó áron kiadó lakás, olcsóért eladó autó.

Most had hallom, ti mit gondoltok minderről?