Újra köztetek
Nem mentegetőzésnek, még csak nem is nyavajgásnak szánom az alább következőket, egyszerűen csak magyarázatnak.
Kettő év és kilenc hónapja vagyok a jelenlegi munkahelyemen, a minap pedig kiszámoltam, hogy ez idő alatt 5 év és 1 hónapnyi időt dolgoztam le. Ráadásul ennek a többletnek a tetemes részét az elmúlt egy év alatt sikerült összehoznom.
Ez tehát a fő oka, amiért a Subdimension tetszhalálba merevedett, bár most, hogy ismét lazulni látszik az életem, úgy döntöttem visszatérek. Persze igazságtalanság lenne, ha csupán a munkámra fognám a hosszú hallgatást, van itt más is a bokrának megette.
Nevezetesen, hogy az elmúlt időszakban a szociális életünk feltűnő mód pezsgésbe csapott – miután az év elején érkezett magyarokat sikerült a közelben (a North Shore-on) letelepítenem, az egyébként bloggolásra kiváló esték egy része így közös beszélgetések, filmnézések, borozgatások és PS3 nyomkodásba fulladt.
A Subdimension eredetileg személyes (én) blognak indult, ám gyorsan átváltott valami mássá: talán nem nagyképűség azt állítanom, hogy egyfajta populáris ismeretterjesztő irányt vett, amire persze büszke vagyok, ám itt és most meg kell jegyeznem, hogy ez jelentősen időtrablóbb (egy-egy bejegyzés hátterének a feldolgozása akár egy, másfél óra is lehet), mintha arról írnék, hogy a takapunai kisbolt koreai tulajdonsa sokáig megvolt győződve róla, hogy mi Krisztivel testvérek vagyunk, s miután megtudta, hogy ehelyett párkapcsolatban élünk, nem győzött biztosítani minket, hogy ez a legszerencsésebb konstelláció, hisz a fizikailag hasonló emberek az ázsiai álmoskönyvek és babonák szerint a leginkább összeillőek.
A következőkben egy kicsit személyesebb hangvételűvé válik tehát a blog, bár nyilván nem tudok kibújni a bőrömből, így lesznek az eddigiekben megszokott komolyabb témák is, legfeljebb nem olyan nagy számban.
A végére némi reklám: olvassátok Gábort, és nézegessétek Márkot, megéri, megígérhetem. És persze: angolul bíró olvasóim számára jegyezném meg, hogy a szinte legfelül található, "Olvastam, Érdekes" linkdoboz frissül a legyakrabban, akit érdekel Új Zéland (és persze az egyéb perszevációim) , a friss információkat mindig megtalálhatja ott.
Welcome back :)
VálaszTörlésszuper, ennek igazán örülök! :)
VálaszTörlésÉs a legfontosabb hírről nem is írsz? Vagy egy külön giga postot szentelsz neki? :)
VálaszTörlésehyrészt rehonak igaza van, másrészt pedig kend csak ránk a lustaságodat nyugodtan :)
VálaszTörlésén is ott vagyok amikor öszejárunk, mégis prosperáló blogot készítek és nem nyavajgok, hogy a napi 18 óra meló után mire nincs időm :))))
Hö! :)
VálaszTörlésHajrá, hajrá! Már várjuk a következő bejegyzést...
VálaszTörlésWelcome back!
VálaszTörlésGyakran és sokat olvastam a blogodat, és már kezdten unni az Archivok többszöri újraolvasását... :o) Bár igaz amit írsz, a hasznos linkek is hasznosak és az érdekességek is érdekesek.
Mindenesete jó tudni, h megvagytok.
No végre! :) Örülök neki, hogy újra fogsz írni, Pappitót amúgy se lehet komolyan venni, mert nem szereti a kaprot.
VálaszTörlésszuper! igazi penteki hir!
VálaszTörlésWelcome back!
VálaszTörlésMi az a "legfontosabb hír"?
Zhaoman: Reho minden bizonnyal arra gondol, hogy időközben megkaptuk a residencyt (letelepedési engedélyt). De erről valóban majd egy külön, nagyobb lélegzetű postban számolok be.
VálaszTörlésSzia Csanád!
VálaszTörlésMivel említetted a sok-sok munkát... a Zátonyon mi a szokás, fizetik a túlórákat, vagy „örülj hogy dolgozhatsz, ez benne van a pakliban" elv alapján kezelik a kérdést?
Zoltán, Bp-Isaszeg
Leszoktam rólad - "á, úgysem frissül" - most meg majd győzzem olvasni. Welcome back és congratulation!
VálaszTörlésNohát, véletlenül klikkeltem csak ide, merthogy ugye nem frissül, erre meg de.
VálaszTörlésÍrj csak sokat, mert baromira unatkozom a munkahelyemen. :)