Négy nap a vadonban
No most megint nem lesz egy darabig blog: szombat hajnalban nekivágunk a vadonnak, ezúttal szó szerint.
Ahogy már írtam régebben, négynapos kenutúrára megyünk a Whanganui folyón. Szombat hajnali háromkor indulunk, mert reggel nyolcra már Ohakune-ban kell lennünk, ez pedig jó négyszázötven kilométer Aucklandtől. Ott letesszük az autókat, és a jó nevű Yeti Tours munkatársai - akik a kenukat és hasonló szükséges dolgokat biztosítják - elfuvaroznak a folyóhoz.
Innen fogva magunkra vagyunk utalva: négy napig emberi településnek nyomát sem látjuk, azt eszünk-iszunk, amit viszünk és jó esetben megteszünk 88 kilométer, hogy utunk végállomásánál Yetiék ismét felvegyenek minket és visszaszállítsanak az autókhoz.
Utunk a Whanganui Nemzeti Parkon vezet keresztül, a képek alapján gyönyörű. Szerencsére a folyó partján 20-25 kilométerenként sátortáborozásra alkalmas helyek vannak kialakítva, ezek némelyikén fogjuk tölteni az éjszakákat.
Mit is mondhatnék. Utoljára a kilencvenes évek elején próbálkoztam ilyesmivel, emlékeim szerint a Berettyó és a Rába folyók bejárása lett volna a terv, ám a túránk a második nap reggelén végetért: az áradás több kenut is elvitt. Azóta nem kísérleteztem evezéssel, így izgalmasnak ígérkeznek a elkövetkező napok - egyelőre elképzelésem sincs, mennyire lehet megerőltető a napi 25 kilométer evezés, amit beterveztünk magunknak.
A túrának sajnos a ma esti rugbymeccs is áldozatul esik, tekintve, hogy a héten mindennap hétig az irodában voltam, esélyünk sem volt, hogy rendesen összekészülődjünk - a szolid kommunikációs probléma miatt pedig egészen tegnapig meg voltam győződve, hogy a szombati indulás szombat délelőttöt jelent, és úgy terveztük: reggel még lesz időnk a csomagolásra meg élelemszerzésre. Hát nem. Kimarad a Blues - Crusader mérkőzés, amit persze fájlalok, de egyszerűen nem fér bele az időbe.
Végül a Yeti Tours honlapjának egy idézetével búcsúzom, beszámolóval és képekkel legközelebb jövő szerdán jelentkezem:
"There are few places left in the world you can go to today where there are no roads, no phones, no television and very few other people. The Whanganui River is such a place, where for a few days you can be isolated from the outside world and enjoy some peace and tranquillity."
magyarul:
"Már csak néhány hely maradt a világon, ahol nincsenek utak, nincs telefon, televízió, és kevés az idegen. A Whanganui Folyó egyike ezeknek a helyeknek, ahol néhány napra elbújhatsz a külvilág elől, és élvezheted a békét és nyugalmat."
Nagyon jó kis túrának igérkezik, sok sikert.
VálaszTörlésmás: tökm jó, hogy próbálod magad tartani a napi minimum egy posthoz, igy a blogod szépen lassan bekerül a napi rutin közé :) csak így tovább
Biztos csodalatos tura lehetett.
VálaszTörlésA blog alapjan lassan teljesen osszeall a kep Uj-Zelandrol, hiszen minden lehetseges oldalrol bemutatod, mindezt nagyon elvezetes stilusban. Ha kiadnal belole egyszer konyvet en is szeretnek a dedikalason ott lenni! :)
Speedy: hát próbálom. Néha nem jön össze, ha napközben nincs időm, és estére programom van. De azért mindent megteszek az ügy érdekében.
VálaszTörlésVera: pont az a cél, hogy mindent megmutassak, ahogyan látjuk, éljük. Örülök, ha úgy érzed, hogy sikerül - de Te is ugyanezt az élményt adod, amikor Koreáról írsz.
Mellesleg az ötleted elgondolkodtatott: lehet hogy pár év múlva a blogos anyagot is felhasználva írok valamit Ú-Zélandról és a kivándorlásról.
Jol teszed, mi biztos veszunk a kotetedbol es csak ajanlani fogjuk masoknak is ;)
VálaszTörlésVera: a barátaim mindig is ajándékba kapták a könyveimet... Ezen a szokásomon a jövőben sem kívánok változtatni:)
VálaszTörlésEgyébként egyszer, kifejtem majd, mit gondolok a könyvkiadásról és a jövőjéről. Hosszabb dolgozat lesz, de már régóta kikívánkozik belőlem.
Hezitálok is rajta, hogy itt tegyem-e közzé, hiszen nem Új Zélandhoz kapcsolódik.
Szerintem ne habozz (ahogy ZhaoMan mondana :), ez a te blogod azt irsz bele, amit szeretnel. Aki kivancsi elolvassa, aki nem, nem. En is gyakran beleteszek off temakat a sajatomba, de az is az eletem resze, es vegso soron egy naplo, a kesobbiekre nezve is erdekes lesz visszaolvasni, hogy lattuk ekkoriban a vilagot es milyen gondoltok foglalkoztattak. Bevallom en kiszoktam menteni word-be a bejegyzeseim, mert nagy siras lenne, ha egyszer vmi oknal fogva eltunne az egesz blog a netrol...
VálaszTörlés