Mosógép

Mint az köztudomású eddig nem volt mosógépünk - a közeli Northcote Centerbe jártunk mosodába. Az ár és a szolgáltatás megjárja (valódi kínai mosodás), az igazi kényelmetlenség, hogy csak hétvégén tudjuk megejteni a dolgot, mert munkanapokon hamarabb bezár, mintsem a mosás plusz szárítás összesen másfélórás procedúráját végigcsinálhatnánk.
A mosógép megvásárlása már hónapok óta a listán volt, ám valami mindig közbejött, fontosabbnak bizonyult.
Szombatra megoldódni látszott a probléma: Annamari - aki egy ingatlanokat építő/bérbeadó cégnél dolgozik - azzal az örömhírrel érkezett, kapott egy mosógépet. Az egyik házukba új bérlők költöztek, az előző tulajdonos viszont jobblétre szenderülése okán nem tudta elvinni a mosógépét, és az új bérlőknek van saját masinájuk. Annamari főnöke nagyvonalúnak bizonyult, szóval megörökölte a szerkezetet.
Szombat délelőtt tehát Hendersonba autóztunk, hogy magunkhoz vegyük, bár már útközben felmerült bennem, hogy miféle szerzet lehet, ha az új, maori bérlők sem tartanak rá igényt.
Henderson egyébként nem lenne rossz környék - legalábbis eddig így hittem - de az a része, ahová mi mentünk inkább a Harlemre hajazott, mint bármi egyébre.
Aztán szembetalálkoztam ezzel a mosógépnek hazudott gépszörnnyel, és egyből világossá vált, mitől halt meg az előző tulajdonosa (nem, nem gyógyszer túladagolásban, elég volt egy józanabb pillanatában ránézni, úgy saccolom, nem bírta a szíve), és a sápadtan topogó, maori óriás aggodalmát is megértettem; bár nem volt egészen világos, hogy a végtelen rosszindulatot árasztó, ősöreg masina megpillantása miatt reszketett, vagy a lehetőségtől, hogy mégsem visszük magunkkal.
Bevallom férfiasan, legszívesebben szűkölve megfutamodtam volna, de Annamari nyavajgására erőt vettem magamon, és pokoli erőfeszítések közepette begyömöszöltük a pattintott elektromos készülékek korából származó Simpson típusú izét.
A házba már nem voltam hajlandó behozni. Ott guggol gonoszul a patio-n, süt belőle az ártani vágyás, kopott, mocskos, terebélyes. El sem tudom képzelni, hogy amit beleteszünk az tisztább lesz...
Mindenesetre megmakacsoltam magam. A Simpson kintmarad, amíg ilyen állapotban van, s ezúttal kitört belőlem a disznó férfisoviniszta: én bizony nem nyúlok hozzá, a megtisztítása a lányokra vár. Elég gondot okoz nekem, hogy kieszeljem, honnan szerezzek egy kellő hatalmú ördögűzőt, esetleg maori vajákost, aki képes megszabadítani a nyilvánvaló spirituális rontástól.