Rarotonga

Mind feketében

Jut eszembe: ma megkezdődött a 2007-es Rugby Világbajnokság Franciaországban. Szegény franciák mindjárt a nyitómérkőzésen ki is kaptak Argentínától. Ahogy a csoportbeosztásokat nézem, az All Blacks-nek sima útja lesz a döntőig.

Kezdődjék tehát a hype:

Fehér homok, kókuszpálmák, lagunák

Az egy hetes ajándéknyaralás helyszínéül a Cook-szigeteket – azon belül is a főszigetet: Rarotongát – választottuk. Mint már írtam, a cégem nagyvonalúsága a párokra is kiterjedt, így négyesben (Annamari – See, Kriszti – Én) utazunk hamarost (ma este), s én ismét átlépem a dátumvonalat, tehát ma reggel negyed hétre érkezünk meg.
A Cook-szigetek egyébként Tahiti és a Fiji között található a Csendes Óceánon, a legegyszerűbb Hawait megkeresni és tükrözni az egyenlítő mentén.
A 15 kisebb-nagyobb vulkanikus sziget összesen 240 négyzetkilométerén kicsit kevesebb, mint 20 ezren élnek, de van olyan sziget – az északi Suwarrow – ahol mindösszesen négyen. A lakosság nagyrészt maori egy kevés európaival (kiwivel) körítve. A Cook-szigetek Új Zélandhoz tartozik, kiwi dollár a fizetőeszköz, de van saját Telecomja és mobilszolgáltatása...
Legnagyobb meglepetésemre nemcsak a turizmus virágzik, de komoly export tevénységet folytatnak, elsősorban igazgyönggyel, kagylóval valamint zöldséggel-gyümölccsel látják el Óceániát.
Az információink alapján a cook-szigeteki népek roppant vallásosak – például csak azok az üzletek vannak nyitva vasárnap, amelyeket a Hetedik Nap Adventistái üzemeltetnek (ők ugye szombatonként járnak templomba) és külön felhívják a turisták figyelmét, hogy a nudizmus, monokinizés tilos, sőt, a beacheken kívül sehol sem nézik jó szemmel a mindössze fürdőruhát viselő idegeneket.

Végre igazi nyaralásban lesz részem – szó, mi szó: a magyar út minden volt csak pihentető nem. Fényképezőgépet viszünk, mához egy hétre fotókkal tarkított beszámolóval jelentkezem ismét.

Magyar Közösségi Portál

Noha még messze nincs kész, de azért már használható állapotban van – Tamással (szintén magyarkiwi) egy Új Zélanddal kapcsolatos közösségi portál létrehozásán ügyködünk.
Meg kell mondanom, hogy a magyarok.co.nz eddigi eredményeiért legfőképp és mindenek előtt Tamást illeti az elismerés.
Javaslom nézegessétek, használjátok – idővel egyre többet tud majd, addig is: főleg nektek készül, úgyhogy minden javaslatot, ötletet vagy éppen kritikai észrevételt szívesen látunk.

Skótul

Jövő héten – szombaton – kezdődik a rugbyvilágbajnokság Franciaországban. Az általam ismeretlen márkájú skót whisky reklámja nemcsak szellemes, de időszerű is emiatt, ugyanakkor gyanítom, a valódi gyepen a szoknyaemelgetés ezúttal kevés lesz a skótok győzelméhez.

Otthon, édes otthon

Megjártam Magyarországot.
Kalandtúra volt, minden szempontból. És persze roppant jó volt találkozni a családdal és a barátokkal. Tényleg, ilyenkor érzi ember, hogy mennyit is számítanak az emberi kötődései.
Sok tapasztaláson mentem keresztül, és még sok megjegyzésem lenne (lesz) az úttal kapcsolatban – ez azonban csak egy pici, nyúlfarknyi bejegyzés, hogy életjelet adjak magamról.
Közben ugyanis az történt, hogy a céges ajándék nyaralás a Cook-Szigeteken egy héttel előrekerült – szeptember nyolcadikán, pont egy hét múlva indulunk –, ami persze azt is jelenti, hogy az aktuális projektünk leadási határideje is ennyivel megrövidült, így azután jószerével a megérkezésem másnapja óta éjjel-nappal...

Hála a magyar konyhának, meg az elmúlt évek aktív és elszánt magammal nemtörődésének az itthoni tükörből egy rémalak bámult vissza rám, így nekiálltam az Újjászületés Terv^TM végrehajtásának, amiben egyformán szerepet kap a fizikai aktivitás és Atkins professzor diétája. Mostanra ölni tudnék egy falat kenyérért, viszont a részletektől megkíméllek titeket, a Subdimensionből nem csinálok sem diétás, sem fitnessbolgot.

Végezetül hadd köszönjem mindenkinek, aki eljött velünk találkozni a Teliholdhoz. Igazán kellemes meglepetés volt, hogy ennyien megtiszteltetek – és jól eset egy valódit beszélgetni mindannyiótokkal.