Bevándorlási szabályok – aktualitások

Bevándorlásról úgyis régen esett szó, és őszintén szólva nem is akartam többet a szabályokról írni, márcsak azért sem, mert a saját példám rég elavult már, az új szabályozással pedig nemigen vagyok képben. MartinIsti viszont nagyon is képben van, és írt egy egészen kiváló összefoglalót, ami pompásan és precízen eligazít a bevándorlás procedúrájában. Most érkezetteknek, vagy jönni készülőknek kötelező: Skilled Migrant PR–egy tájékoztató margójáról.

Talán annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy az általa megjelölt 12-24 hónapnál mostanában jóval rövidebb idő szokott lenni az átfutás, nemcsak Christchurchben, de még itt Aucklandben is láttunk három hónapos (EOI beadástól kézhez-kapásig) sikersztorikat.

Új-zélandi bevándorlás for dummies

Figyelmeztetés: Ez a bejegyzés nem neked szól, ha:
– kínai nagyszüleid már az első világháború előtt új-zélandi bevándorlóként megszerezték az új-zélandi állampolgárságot, de aztán kiváló helyzetfelismerő és jövőbelátó képességről tanúbizonyságot téve visszatértek a Mennyei Birodalomba;
– a szűk családod nagyobb része már új-zélandi állampolgár vagy legalább letelepedési engedéllyel (permanent residency) rendelkezik;
– ha világhírű művész vagy sportoló vagy;
– kizárólagosan rendelkezel jónéhány millió dollár felett;
– a Csendes-óceán bizonyos szigetein születtél és az anyanyelved a polinéz egy változata;
– ausztrál állampolgár vagy;
– esetleg sosem érdekelt Új-Zéland, sem turizmus, sem munkavállalás, sem letelepedés szempontjából; magadban mormogva erős esküvéssel fogadod, hogy soha nem is fog. (Ez esetben bizonyára véletlenül kerültél ide, ezért én kérek elnézést.)

Figyelmeztetés 2.: ez a bejegyzés erőteljesen egyszerűsít, az úgynevezett közérthető stílusban íródott. Ennek megfelelően egy csomó finomságát, apró nüanszát és kivételét nem tárgyalja a témának. Ennek a bejegyzésnek SEMMILYEN körülmények között nem célja, hogy:
– megspórold a bevándorlási ügynökkel való konzultációt;
– megspórold a Bevándorlási Hivatal által biztosított információk: a, felkutatását; b, elolvasását; c, értelmezését;
– megspórold a függelékben szereplő ajánlott irodalomként feltüntetett online források rendszeres olvasását, illetve értelmezését.

Ennek a bejegyzésnek a kizárólagos célja, hogy megadja azt az alapismeretet, aminek birtokában esélyed mutatkozik arra, hogy:
– ne ringasd hamis illúziókba magad;
– ne vesztegesd el az életed, minden eddig megszerzett vagyonod, valamint a jövődet;
– ne kergess az őrületbe kérdéseiddel bevándorlási ügynököket;
– ne kergess az őrületbe tetszőleges, Új-Zélandon már letelepedett, dolgozó vagy huzamosabb ideje tartózkodó, segítőkésznek tűnő magyar honfitársakat.

Figyelmeztetés 3.: Való igaz, hogy minden eset egyedi (egyedi háttér, egyedi lehetőségek, egyedi képességek, sors, szerencse, stb.) és hogy ez a bejegyzés a Figyelmeztetés 2.-ben foglaltak szerint erősen egyszerűsít, valamint bevallottan nem tárgyal minden szóba jöhető lehetőséget. Mindezek ellenére jelen bejegyzés egyik legfontosabb alaptézise: RÁD IS VONATKOZIK. (Nemcsak egyes neked tetsző, véletlenszerűen kiragadott momentuma, hanem az egész.) Még abban az esetben is, ha úgy gondolod, hogy nyomós okod van feltételezni, hogy ez rád nem vonatkozik, fogadd el alapvetésnek, hogy RÁD IS VONATKOZIK. Ezzel sok – a Figyelmeztetés 2.-ben megfogalmazott – kényelmetlenségtől megkímélheted magadat, illetve a későbbiek során csak kellemes meglepetés érhet.

Alapfogalmak:

Vízum: közkeletű hiedelem, hogy Új-Zéland turista célú felkereséséhez nem kell vízum (un. vízummentesen látogatható ország.) Ez nem igaz. Annyi a valóságtartalma, hogy nem kell előzetesen, a beutazás megkezdése előtt, az ország hivatalos képviseletétől engedélyt (vízumot) kérni. Az Európai Unió tagállamaiban belül magyar állampolgár valóban vízummentesen közlekedhet, a két dolog azonban nem ugyanaz.
Új-Zéland határára (pl. repülőtér) való érkezéskor, optimális esetben egy rövid kérdezősködés után, mintegy automatikusan turista vízumot pecsételnek az útlevélbe, azonban: a határőrnek illetve a Bevándorlási Hivatal munkatársának minden indoklás nélkül is jogában áll a belépést (turista vízumot) megtagadni, illetve a turista vízumot bizonyos megkötésekkel és korlátozásokkal megadni (általában: előre megszabva, hogy a vízum nem hosszabbítható meg, illetve a vízum birtokosa semmilyen körülmények között nem folyamodhat turista státuszának megváltoztatásáért.)

a vízumok következő fajtáit különböztethetjük meg:

Turista vízum: tipikusan az országba való belépéskor adják, leggyakrabban három hónapos időtartamra. A turista vízumot két alkalommal (megfelelő követelmények teljesítése esetén, pl. a tartózkodáshoz szükséges, fejenként és havonta minimum 1000 dolláros anyagi fedezet felmutatása mellett) lehet meghosszabbítani, alkalmanként három-három hónappal. Turistaként – nyomós indok híján – összesen kilenc hónapot lehet egyhuzamban Új-Zélandon tölteni.
A turista vízum nem jogosít:
– semmiféle munkavállalásra;
– semmiféle nappali tagozatos felnőttképzésen való részvételre.

Munkavállalói vízum (Munkavállalási engedély): Work permit/Work visa – Az egyszeri bevándorlójelölt szent grálja. Új-Zélandon – állampolgársággal vagy letelepedési engedéllyel nem rendelkező magyar állampolgár – csak munkavállalási engedély birtokában vállalhat munkát. A munkavállalási engedélyt az Új-Zélandi Bevándorlási Hivatal (New Zealand Immigration Services, NZIS) állítja ki, fizikai manifesztuma az útlevélbe ragasztott egész oldalas, hologrammal ellátott matrica, amely tartalmazza az érvényesség lejártát, illetve, hogy a munkavállaló hol (melyik cégnek) jogosult dolgozni. A munkavállalási engedély elbírálásának ideje néhány naptól néhány hónapig tart, a körülményektől függően – az elsődleges kérelmező beadványát általában két-három hét alatt elbírálják. A munkavállalási engedélynek tipikusan két formája létezik:

– Zárt, céghez kötött engedély, amely az érvényesség időtartama alatt csak és kizárólag a munka-ajánlatot(Job Offer) tett cég számára engedélyezi a munkát. Ha a munkavállaló másik cégnél kíván dolgozni, akkor újabb munkavállalási engedélyért kell folyamodnia.
– Nyitott munkavállalási engedély, amely az érvényesség időtartama alatt tetszőleges munkavállalást lehetővé tesz. A birtokosának nem kell új engedélyért folyamodnia, ha másik munkáltatónál kíván dolgozni. Nyitott munkavállalási engedélyt párkapcsolatra hivatkozva lehet igényelni, abban az esetben, ha a partnerünknek van munkavállalási engedélye, letelepedési engedélye vagy állampolgár.

A munkavállalási engedély megszerzésének feltételei, zárt munkavállalási engedély kapcsán:
– Szükséges egy munkáltató cég, aki alkalmazni kíván, erről hivatalos munka-ajánlatot (Job Offer) állít ki, tudja igazolni, hogy a pozíciót nyilvánosan hirdette, meg tudja indokolni, hogy miért éppen a jelöltet választotta;
– A munkáltató cég munkaszerződést ír alá a jelölttel;
– A jelölt referenciákkal illetve okirattal tudja igazolni, hogy a pozíció betöltéséhez szükséges végzettséggel és/vagy szakmai gyakorlattal rendelkezik;
– Erkölcsi bizonyítvány (Police certificate), az összes olyan országból, ahol a jelölt az elmúlt öt évben életvitelszerűen tartózkodott;
– Teljes-körű orvosi kivizsgálás zárójelentése (Medical Report), amely igazolja, hogy a jelölt egészséges (bizonyos betegségek, sőt az elhízottság is kizáró ok lehet);
– Amennyiben a betölteni kívánt állás nem szerepel a Hiányszakmák listáján, további követelmény, (a bejegyzés írásának időpontjában), hogy a munkáltató legalább évi bruttó 55.000 dollár fizetést ajánljon. Hiányszakma betöltése esetében nincs ilyen fizetési megkötés, de a Bevándorlási Hivatal a gyanúsan alacsony fizetési ajánlatokat kiemelt ellenőrzésnek veti alá, adott esetben a munkavállalási engedélyt megtagadja.

Nyílt munkavállalási engedély (Open Work Permit) megszerzésének feltételei:
– Legalább egy éves partnerkapcsolat igazolása valakivel, aki legálisan dolgozhat Új-Zélandon. Alapesetben a zárt munkavállalási engedélyért folyamodó partnereként igényelheti a jelölt – a két kérelmet akár egyszerre is be lehet nyújtani. Értelemszerűen, ha a Bevándorlási Hivatal megtagadja a zárt engedély kiadását, úgy meg fogja a tagadni a nyílt engedélyt is.
– A partnerkapcsolat bizonyítására alkalmas többek között: közös lakcím, közös bankszámla, közös fotók, ismerősök és a családok hitelesített nyilatkozatai. (Házassági anyakönyvi kivonat illetve közös gyerek kifejezett előny.);
– Erkölcsi bizonyítvány (Police certificate), az összes olyan országból, ahol a jelölt az elmúlt öt évben életvitelszerűen tartózkodott;
– Teljes-körű orvosi kivizsgálás zárójelentése (Medical Report), amely igazolja, hogy a jelölt egészséges (bizonyos betegségek, sőt az elhízottság is kizáró ok lehet).

A munkavállalási engedély (Work Permit) jogosít munkára, azonban az ország elhagyásakor érvényét veszíti. Ennek elkerülésére az un. munkavállalói vízum (Work Visa) szolgál, amely lehetővé teszi, hogy az ország elhagyása után, a visszatéréskor ne kelljen újabb engedélyért folyamodni. A Work Visa érvényessége megegyezik a Work Permit érvényességével. A Két dolog nem ugyanaz. Olyan van, hogy rendelkezel munkavállalási engedéllyel, de nincs munkavállalói vízumod, ennek ellentéte nem fordulhat elő. Érvényes munkavállalási engedély birtokában – külön díj megfizetése ellenében – lehet igényelni a munkavállalói vízumot, ennek elbírálása és megadása automatikus folyamat, leggyakrabban egy hét alatt megtörténik, és az útlevélen kívül semmi sem kell hozzá.

Tanuló vízum/Tanuló engedély (Student Permit/Student Visa): szándékosan nem térek a nagykorúságukat még be nem töltött gyerekek helyzetére; kizárólag a bevándorlást segítő felnőttképzés érintem felületesen. Ebbe a kategóriába is két esetet sorolok önkényesen, az angol nyelvtanulást illetve a későbbi letelepedést megkönnyítő hiányszakmát oktató és elismert végzett adó iskolákat.
Lehetőség van legálisan Új-Zélandon tartózkodni tanulás céljából, amelynek a következőek az előnyei:
– a tanuló engedély birtokában a tanulónak engedélyezett, hogy egy héten annyi órát dolgozzon, ahány órát tanul (tipikusan 15-20 óra hetente);
– a tanuló engedély birtokosának partnere nyílt munkavállalási engedélyért folyamodhat (lásd feljebb);
– egyes iskolák elvégzése után a tanuló automatikusan nyílt munkavállalási engedélyt kaphat egy bizonyos időre;
– a letelepedési engedély kérvényezésekor a hiányszakmás képesítés és ennek elismertetése nem probléma;
– munkakereséskor/vállaláskor az új-zélandi képesítés kifejezett előny.

Figyelem: Hiányszakmás képesítést adó iskola elvégzése nem jelent automatikus letelepedési engedélyt(Permanent Residency).

A tanuló engedély megszerzésének feltételei elsősorban anyagi természetűek, az engedélyért folyamodónak igazolnia kell, hogy:
– az iskolába felvették, a tandíjat kifizette;
– megfelelő anyagi fedezet áll rendelkezésére (kilenc hónapnál rövidebb tartamú iskola esetében havi $1000, ennél hosszabb esetében évi $10.000), hogy a tanulmányai végzésének idejére megélhetése biztosítva legyen (Az iskola mellett majd dolgozom, és ebből tartom fent magam, nem fogadható el a Bevándorlási Hivatal szerint);
– két évet meghaladó tartózkodás esetén szükséges az erkölcsi bizonyítvány és teljes-körű orvosi kivizsgálás zárójelentése (lásd munkavállalási engedélynél leírtak);
– rendelkezik megfelelő szállással.

Az iskolák tandíja évi 6-8000 ezer dollárnál kezdődik, a határ a csillagos ég.

Vállalkozói vízum: feltételezi, hogy van százezer dollárnál jelentősen több befektetni való vagyonod, és nemcsak elgondolásod, de kész üzleti terved is.

Letelepedési engedély (Permanent Resident Permit/Returning Resident Visa): Új-Zéland bevándorló barát ország, bevándorlási törvényei és szabályai a képzett munkaerőt preferálják; rendszere pont alapú. Egy sajátos pontrendszer alapján, különböző dolgokért lehet pontokat kapni, ezek főképp az alábbiak:
– az igazolható(!) és elismert(!) végzettség/képzettség;
– igazolható(!) munkatapasztalat;
– jártasság hiányszakmában;
– érvényes új-zélandi munkáltatói ajánlat (Job Offer) vagy munkahely;
– kor;
– a partner igazolható(!) és elismert(!) végzettsége/képzettsége.

Általánosságban elmondható, hogy az új-zélandi munkahellyel rendelkezők számára elegendő 100 pont felmutatása (ebből 50 pont önmagában a munkahely után jár), míg helyi állással még nem rendelkezők számára 140 pont a kívánatos.
Letelepedési engedélyért lehet folyamodni Magyarországról is, nem szükséges hozzá Új-Zélandon tartózkodni. A letelepedési engedély kérelmének elbírálása minden megadott információ alapos ellenőrzésével jár, az elbírálás időtartama a kérelem beadásának helyétől függően 3 hónaptól akár két évig is tarthat.

A pontrendszerben nyerhető pontokra való jogosultság igazolásán túl, az alábbiakra van szükség a letelepedési engedély megszerzéséhez:

– Erkölcsi bizonyítvány (Police certificate), az összes olyan országból, ahol a jelölt az elmúlt öt évben életvitelszerűen tartózkodott;
– Teljes-körű orvosi kivizsgálás zárójelentése (Medical Report), amely igazolja, hogy a jelölt egészséges (bizonyos betegségek, sőt az elhízottság is kizáró ok lehet);
– a megfelelő angol nyelvtudást igazoló (minimum) IELTS 6.5 pontos nyelvvizsga.

Párok(családok) esetében elég, ha az un. Elsődleges Jelentkező (Principal Applicant) rendelkezik a megfelelő mennyiségű ponttal, partnere (és esetleges gyermekeik) is megkapja(ák) a letelepedési engedélyt, ha a jelentkezés sikeresen végződött.
A letelepedési engedély gyakorlatilag ugyanolyan jogokat biztosít, mint az állampolgárság, az alábbi kitételekkel:

– az első két évben évente minimum 180 napot kell életvitelszerűen Új-Zélandon tölteni;
– az első két évben nem jár semmiféle szociális segély;
– nem jár új-zélandi útlevél.

Állampolgárság: állampolgárságért a letelepedési engedély megkapásától számított 5 év múlva lehet folyamodni. A procedúra – az igény bejelentésétől számítva – hat hónap-egy évet vesz igénybe. Automatikusan állampolgár lesz ugyanakkor az az Új-Zélandon született gyermek is, akinek legalább egyik szülője állampolgár vagy letelepedési engedéllyel rendelkezik.

Szószedet:

Hiányszakmák (Skill Shortage List): egészen magáért beszélő elnevezés, de azért érdemes körbejárni. Ezek azok a szakmák, amelynek művelőiből kevesebb akad, mint amennyire szüksége lenne az új-zélandi gazdaságnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy azon szakmák esetében, amelyek nincsenek rajta ezen a listán, van elég helyi szakember is. Ezt tessék alaposan átgondolni és levonni a következtetéseket.
Itt tudod megnézni a hiányszakmák listáját: Azonnali Hiányszakmák Listája, Hosszútávon Hiányszakmák Listája.

Túltartózkodás (Overstay): a vízumban meghatározott időn túl Új-Zélandon tartózkodni illegális. Amennyiben lebuksz (és hidd el, csak idő kérdése), azonnal kitoloncolnak, és még arra sem kapsz időt, hogy összecsomagolj. A lebukást követően fogva tartanak és az első repülőre felültetnek, ami Magyarországra tart.

Feketemunka: előfordulhat, hogy valaki egy későbbi munkaajánlattal kecsegetetve, vagy azt állítva, hogy az egész nem is lényeges – feketén ajánl munkát. Ezt a törvény szigorúan bünteti: a rajtacsípett bevándorlót azonnal kitoloncolják, a céget/vállalkozót megbüntetik esetleg börtönbe csukják. Ha egyszer feketén kezdtél el dolgozni, biztos lehetsz benne, hogy:
– a minimálbérnél is kevesebb pénzt fogsz kapni;
– sosem fogsz munkaajánlatot kapni;
– és ha valaha kiderül a dolog, akkor a munkáltatód rád keni az egészet, arra hivatkozva, hogy te azt állítottad, hogy jogosult vagy a munkára.

Összefoglalás:

1. Turistaként kilenc hónapot tartózkodhatsz Új-Zélandon, nem vagy jogosult munkát vállalni vagy nappali tagozaton tanulni.
2. Tanuló vízummal tanulhatsz és dolgozhatsz is legálisan, ez azonban jelentős költségeket jelent.
3. Munkavállalási engedélyt akkor kaphatsz, ha találsz egy megfelelő munkaadót, aki munkát ajánl és ez a munka hiányszakmához kötődik vagy legalább évi bruttó 55.000 dolláros fizetéssel jár.
4. Letelepedési engedélyt akkor kaphatsz, ha pontrendszerben összegyűjtöttél minimum száz pontot és van új-zélandi, hiányszakmás munkahelyed vagy összegyűjtöttél 140 pontot, bárhol is élj.
5. Állampolgárságot akkor kaphatsz, ha már legalább öt éve rendelkezel letelepedési engedéllyel.

A bevándorlás anyagi vonzatai tekintetében kötelező olvasmány Imma posztulátuma. A munkavállalási esélyeid tekintetében kötelező olvasmány Rita posztulátuma és az azt környező szövegtest illetve hozzászólások.

Mielőtt mást kérdeznél, végy elő egy papírt és válaszold meg a következő kérdéseket:

– Tudsz beszélni angolul? (Ismered-e a nyelvet és nem félsz-e használni?)
– Van megfelelő anyagi fedezeted?
– Van megfelelő és igazolható végzettséged?
– Van megfelelő és igazolható/ellenőrizhető szakmai gyakorlatod?
– A végzettséged/képzettséged Hiányszakmának számít?
– Egészséges vagy?
– Van erkölcsi bizonyítványod?

Végezetül a néhány nemrégiben felvetődött kérdés:

Lehet-e úgy munkavállalási engedélyt(Work Permit) szerezni, hogy nincs munkaajánlatod?
– Csak úgy, ha a partnered jogosult Új-Zélandon dolgozni.

Lehet-e egyből állampolgárságért folyamodni?
– Nem.

Alapíthatsz-e céget turistaként és ez segít-e a letelepedsében.
– Igen, alapíthatsz. Ha azonban turistaként alapítottál céget, abban nem dolgozhatsz (nem adhatsz ki magadnak munkaajánlatot), a munkavállalási engedély/letelepedési engedély megszerzésének feltételei továbbra is a már tárgyaltaknak megfelelően alakulnak.
– Ha van 100+ ezer dollárod és megvalósítható üzleti terved, akkor Vállalkozói vízummal tudsz vállalkozni, dolgozni és ez később hozzájárulhat a letelepedési engedély megszerzéséhez.

Te már új-zélandi lakos/állampolgár vagy. Miért nem alapítasz céget, az adna nekem munkaajánlatot én meg nem lennék hálátlan.
– Sok oka van annak, hogy ezt nem tesszük. A legeklatánsabb – értsd, nem azért telepedtünk le Új-Zélandon, hogy törvényszegőként, ügyeskedőként ápoljuk a magyar hagyományokat – okon kívül a Bevándorlási Hivatal ellenőrzi a munkaajánlatot adó céget. Ha ez egy pár hetes/hónapos vállalkozás, amelyet 100 dollár alaptőkével hoztak létre és nincs bevétele illetve ténylegesen ellenőrizhető üzleti tevékenysége, akkor nemcsak hogy nem kapod meg a munkavállalási engedélyt és kipenderítenek téged az országból, de a segítőkész cégvezetőt is megbüntetik. Én még a te kedvedért sem kockáztatom, hogy egy mérsékelt állagú börtöncellában kössek igazán közeli ismeretséget az kiwi gangek tagjaival.

Függelék:

Kötelező olvasmányok:

Új-zélandi Bevándorlási Hivatal
Vezsenyi Hajnalka bevándorlási ügynök
Magyarok.co.nz közösségi portál
Immacolata blogja
Pappito blogja

Akinek még az idén lejár az útlevele

Szentirmay Klára levelét teszem közzé:

Tisztelt Honfitárs!

Kérem, amennyiben még az idén lejár a magyar útlevele, sürgősen hívja fel az illetékes tiszteletbeli konzulját. Amennyiben Őt nem éri el, hívjon engemet pénteken 10:00 óra után a 04-9737507 számon.

Megkérném, amennyiben esetleg barátait is érintheti, szóljon nekik – hátha nem szerepelnek az emaillistán.

Az illetékes tiszteletbeli konzulok elérhetősége:

Szabó Miklós, a Waikato és északra fekvő területre felelős
tel:+64 9 376-3609, e-mail: miklos.szabo@slingshot.co.nz

Szentirmay Klara, a Waikato-tól délre fekvő területre, valamint Nelson és északra fekvő területre felelős
tel: +64 4 973 7507, e-mail: consul@hungarianconsulate.co.nz

Kollár Judit, a Nelson-tól délre fekvő területre felelős
tel:+64 3 355-3231 or +64 21 614-426, e-mail: judy@aspiring.ac.nz

Elismert végzettségek

Amíg a múltkor a rossz hír hozójaként nem voltam boldog, hogy a bevándorlási ügyekben beállt változásokról kell hírt adnom, úgy most örülök – igazán nagy lépés történt, ami megkönnyíti és főleg olcsóbbá teszi a bevándorlást.
Május 25.-vel 74 magyar felsőoktatási intézmény felkerült az Elismert Végzettségek listájára (Recognised Qualifications) így a Képzett Bevándorlás metódust választóknak nem kell az NZQA-val minősíteniük a diplomájukat, ha az alábbi listában szereplő intézménynél szerezték azt, az évjáratban feltüntetett évben, vagy később. Az NZQA minősítés híresen lassú, nyögvenyelős és főleg drága volt, így ennek az elmaradása igazán nagy segítség.
A listát az Immigration honlapjáról másoltam, bizonyos helyeken egyszerűsítettem, ezért kérlek, tekintsétek csupán tájékoztató jellegűnek. A hivatalos pdf-et, itt lehet letölteni, a Magyarországra vonatkozó információk az 54 oldalon kezdődnek.

Magyar végzettség	NZ Minősítés	Pont
Fõiskolai Oklevél	Level 7	50
Alapfokozat / Alapképzés (Bachelor degree)	Level 7	50
Egyetemi Oklevél (5 year program)	Level 8	50
Egyetemi Oklevél (1 year short-cycle)
Follows an undergraduate or first diploma or degree	Level 8	50
Egyetemi Oklevél (2 years short-cycle)
Awarded only by universities	Level 9	50
Mesterfokozat / Mesterképzés (Master degree) (1 year)	Level 8	50
Mesterfokozat / Mesterképzés (Master degree) (2 years)	Level 9	50
Candidatus Scientiarum (CSc)
Awarded by State Committee for Scientific degrees
or
Doctor Scientiarum (DSc)
Awarded by State Committee for Scientific degrees	Level 10	50

Egyetem/Főiskola	Évjárat
Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem, Budapest	2006
Budapesti Corvinus Egyetem	2004
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem	n/a
Debreceni Egyetem	2000
Debreceni Református Hittudományi Egyetem	1998
Eötvös Loránd Tudományegyetem	n/a
Evangélikus Hittudományi Egyetem, Budapest	1998
Kaposvári Egyetem	2000
Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest	1993
Közép-európai Egyetem, Budapest	2005
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest	1971
Magyar Iparművészeti Egyetem	n/a
Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest	n/a
Miskolci Egyetem	1990
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Budapest	n/a
Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron	2000
Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem, Budapest	2000
Pannon Egyetem, Veszprém	2006
Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest	1999
Pécsi Tudományegyetem	2000
Semmelweis Egyetem, Budapest	n/a
Széchenyi István Egyetem, Győr	1968
Szegedi Tudományegyetem	n/a
Szent István Egyetem, Gödöllő	n/a
Színház-és Filmművészeti Egyetem	1965
Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest	1999
A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest	1999
Adventista Teológiai Főiskola, Pécel	1999
Állami Balett Intézet	1990-1995
Általános Vállalkozási Főiskola	1996
Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Vác	2006
Baptista Teológiai Akadémia, Budapest	2000
Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest	2006
Budapest Kortárstánc Főiskola	2003
Budapesti Gazdasági Főiskola	2000
Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola	2000
Budapesti Műszaki Főiskola	2000
Dunaújvárosi Főiskola	1999
Egri Hittudományi Főiskola	1999
Eötvös József Főiskola, Baja	1998
Esztergomi Hittudományi Főiskola	1999
Eszterházy Károly Főiskola, Eger	n/a
Gábor Dénes Főiskola, Budapest	2006
Győri Hittudományi Főiskola	1998
Harsányi János Főiskola, Budapest	2001
Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája, Budapest	1999
IBS Nemzetközi Üzleti Főiskola, Budapest	2006
Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös	2003
Kecskeméti Főiskola	1997
Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár	2000
Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, Debrecen	1996
Magyar Táncművészeti Főiskola, Budapest	1998
Magyar Testnevelési Főiskola	until 1990
Modern Üzleti Tudományok Főiskolája, Tatabánya	1999
Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelő Intézete, Budapest	2005
Nyíregyházi Főiskola	2006
Pápai Református Teológiai Akadémia	2000
Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola	1999
Pünkösdi Teológiai Főiskola, Budapest	1999
Rendőrtiszti Főiskola, Budapest	1999
Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, Budapest	1999
Sárospataki Református Teológiai Akadémia	2006
Sola Scriptura Lelkészképző és Teológiai Főiskola, Budapest	2000
Szegedi Hittudományi Főiskola	1998
Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza	1998
Szent Bernát Hittudományi Főiskola, Zirc	1998
Szent Pál Akadémia, Budapest	1999
Szolnoki Főiskola	1998
Tessedik Sámuel Főiskola, Szarvas	2006
Tomori Pál Főiskola, Kalocsa	2003
Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola	1998
Wekerle Sándor Üzleti Főiskola, Budapest	2006
Wesley János Lelkészképző Főiskola, Budapest	2000
Zsigmond Király Főiskola, Budapest	2006

17 pótolhatatlan dolog a magyar konyhából

Az ItalianJob blogban találtam egy kiváló listát, hogy a külföldre költözött magyaroknak miféle nélkülözéssel kell szembenézniük az élelmiszerek tekintetében. A lista jó :), ám sok tekintetben nem állja meg a helyét a Zátonyon is, ezért a kiegészítése mellett döntöttem, külön hangsúlyozva, hogy felénk kicsit nehezebb pótolni a hiányt, tekintettel arra, hogy nem lehet havonta elugrani Budapestre, hogy a csomagtartónyi finomsággal térjünk haza.

Íme, az eredeti lista:

– tejföl,
Nekünk van olyan, ami nagyon hasonlít a magyar tejfelhez, ezért ez nem érvényes.
1. túró,
Túró nálunk sincs, Cottage Cheese, amit itt annak neveznek, csak nagyon távolról emlékeztet rá.
– kefír,
Az Eurodellben hibátlan kapható, úgyhogy ez sem érvényes.
– meggy,
Magyar megy konzerv kapható minden Foodtownban, ismét nem érvényes.
2. TV paprika,
No ezzel már baj van: időszakosan a Takapuna piacon, szerb háztájit lehet kapni, de egy évben mindössze két-három hónapig. Tényleg, meg tudná valaki mondani, hogy miért TV?
3. zellergumó,
Nincs. That simple.
– fehérrépa,
Van, éppen annyira közönséges, mint Magyarországon.
– mák,
Van, bár csak kínai fűszeresnél, 50 grammos kiszerelésben, méregdrágán.
– kávékrémpor,
Erről azt sem tudom, mi fán terem.
4. trappista sajt,
Nincs. That simple.
– kifli,
Van, de persze nem olyan, mint amit megszoktunk, később erről bővebben.
5. jó húsos töpörtyű,
Nincs, mégcsak hústalan sem.
– kovászos uborka,
A magyar hentesnél illetve az EuroDellben előfordul.
– vajkrémes-habos torták,
Van. A kínai cukrászok egész szenzációs színvonalon képesek működni.
– zöldbab (ami sárga vagy cirmos és főzelékbe rakják),
Ez a sárga fajta itt sincs, rendes zöldbab viszont van minden mennyiségben.
– nagymama féle lekvár, amiben a lekvár leginkább gyümölcsből és nem zseléből van,
Láttam már igazán jó házi-lekvárat, úgyhogy inkább azt mondanám, hogy van.
6. őrölt paprika normális kiszerelésben (ami itt van az barna és kis fűszertartó üvegcsében árulják aranyáron),
Nincs, semmilyen kiszerelésben. A magyar hentesnél kapható, általában lejárt szavatosságú, és drága.

Ez pedig a kiegészítésem:

7. sertészsír,
Csak a magyar hentesnél, és ott sem mindig.
8. libahús,
Még nyoma sincs.
9. libamáj,
Évek óta nem ettem, pedig...
10. pulykahús,
Elvétve, azt hiszem csak karácsony előtt kapható.
11. édesvízi hal,
Nyomokban sincs. Az egyetlen lehetőség, ha saját magadnak fogod.
12. füstölt sajt,
Egyszer Rotorman vett valahol, de azóta sem sikerült megismételnem ezt a bravúrt.
13. erős pista, piros arany, gulyás krém,
Kicsiségnek tűnik, tudom, de nagyon tud hiányozni.
14. pörköltszaft kocka, tyúkhúsleves kocka, meg egyáltalán a megszokott ételízesítő termékek,
Ezek hiánya sem tűnik komolynak, de megakadályozza, hogy a megszokott ételek ugyanolyan ízűre sikerüljenek.
15. péksütemény, kenyér,
Ezt a legnehezebb megszokni. Van persze minden, de az íze és állaga még nyomokban sem hasonlít a magyar pékárukéhoz. Egyetlen egyszer ettem finom kenyeret, a CAC étteremben, de mint kiderült, egy kis vidéki pékség szállít nekik, tehát gyakorlatilag elérhetetlen.
16. savanyú káposzta,
Konzervben van, de töltött káposztát kénytelen az ember nyers káposztából csinálni.
17. torma, tormakrém.
Van persze Horseradish néven, de annyira távol áll az íze a megszokottól, hogy inkább felvettem a listára.

A klasszikus hungarikumokat – téliszalámi, rendes kolbász, túrórudi, pálinka, mazsolás krémtúró – már fel sem sorolom. Persze, ugyanakkor meg van egy csomó olyan csodálatos dolog, amit Magyarországon nem kapható, de ez talán egy külön posztot érdemelne.

Új blog

Újabb vállalkozó kedvű hazánkfia készül a nagy útra. Ráadásul a legkevésbé szerencsés időben, amikor a szokásosnál is több nehézséggel kell majd szembenéznie.
Én persze továbbra is azt javasolnám, várjanak inkább egy évet – ennek ellenére drukkolok és ismeretlenül is várjuk őket.
Egy pár hete új bevándorló blog született, érdemes lesz figyelemmel kísérni: mindenki sorsa, lehetősége kicsit más, minél több felől lehet látni ugyanazt az utat, annál könnyebb felkészülni rá.
Ajánlom tehát figyelmetekbe, Martinisti blogját.

Kivándorlókat büntet az egészségbiztosító

Akár százezer forintos bírságra is számíthatnak azok a külföldön dolgozó magyarok, akik biztosítással rendelkeznek. Az egészségbiztosító azokat bünteti, akik április 30-ig nem jelentették be a változást, függetlenül attól, hogy az érintetteket senki nem tájékoztatta.

Csak szólok, hátha nemcsak nekem újdonság. A teljes cikk a Figyelőneten olvasható.

Terítéken a bevándorlási ügynökök

Miután az elmúlt napokban jól megbeszéltük itt a blogokon, hogy most miért nem szabad nekivágni a kivándorlásnak, ahogyan azt is, hogy felelőtlenül, jól végig nem gondolva meg egyáltalán ne, egy újabb feltétlenül észben tartandó körülményre hívom fel a figyelmeteket.
A mai nappal életbe lépett új törvény szerint csak az államilag regisztrált (Licensed) bevándorlási ügynökök tevékenységét ismerik el. A gyakorlatba ültetve, ez azt jelenti, hogy a Bevándorlási Hivatal (New Zealand Immigration) minden lényegi megfontolás nélkül, automatikusan elutasítja az olyan munkavállalási vagy letelepedési kérelmeket, amelyeket nem regisztrált bevándorlási ügynök – vagy a kérelmező saját maga – állított össze és nyújtott be.
Eddig ugye úgy működött a dolog, hogyha valaki reggel 8.30-kor kigondolta, hogy ő innentől kezdve bevándorlási ügynökként keresi a kenyerét, akkor délután négykor (frissen alakított céggel, megnyitott céges bankszámlával, legyártott névjegyekkel és rézveretes cégtáblával) már fogadhatta is az első ügyfeleit. Az üzlet nem rossz, ezt bizonyítja, hogy jelen pillanatban is 1200 bevándorlási ügynökség van számon tartva, nyilván nem szól azokról a statisztika, akik mintegy mellékesen űzték az ipart.
Ennek az idilli állapotnak vetett véget a ma hatályba lépő, a hangzatos The Immigration Advisers Licensing Act elnevezésű törvény. Én ugye mindig bizonyos idegenkedéssel hallgattam az olyan történeteket, amelyben az "ügyvéd" vagy XY hozzáértő HR-es, esetleg csak háztáji szakértőként aposztrofált jóismerős vitte az ügymenetet a hivatallal, persze több-kevesebb pénzért.
Mindig is úgy gondoltam, hogy a bevándorlási ügyekben eljáró szakembert is csak komoly körültekintéssel érdemes kiválasztani: ugye nem megyünk szívműtétre sem a szomszéd patológus ismerőséhez, vagy a liftben hirdető bábaasszonyhoz, hiába minősülnek egészségügyi szakembernek. Eddig azonban csak afféle könnyen lesöpörhető (aztán kicsit később Magyarországról a kiwi akcentuson lovagoló internetes bejegyzéseket eredményező) ellenérzéseimet tudtam megfogalmazni, de tényleges jogi akadálya nem volt az önsorsrontásnak.
Az új törvény persze nem kellett volna, hogy az elemi meglepetés erejével hasson: Peter Beiner (az én bevándorlási ügynököm) már tavaly júniusban tudott a készülő szabályozásról, a New Zealand Herald mai cikke szerint azonban többeket – nyilván elsősorban magukat a bevándorlókat – hidegzuhanyként érte a dolog.
Többen is abban a cipőben járnak, hogy dollár tízezreket fizettek ki, elindították a procedúrát, ami azonban nem zárult le idejében, és miután az ügynökség nem szerezte meg a szükséges regisztrációt, automatikus visszautasításban részesülnek. A dolog pikantériája, hogy még csak jogorvoslatért sem fordulhatnak – mind a mai napig nem volt törvénybe ütköző, ha a szükséges liszensz nélkül vállalt valaki bevándorlási tanácsadást.
A történet fordulópontja most következik: az 1200 nyilvántartott bevándorlási ügynökségből mindösszesen 171 szerezte meg eddig a szükséges regisztrációt, ami annak fényében különösen érdekes, hogy az illegális üzleti aktivitást 100 ezer dolláros pénzbüntetéssel és 7 év letöltendő szabadságvesztéssel honorálja mától kezdve az új törvény.
A Herald cikke szerint megy a nyavajgás, hogy szegény ügynökökkel hogy ki lett szúrva, meg az eddigi tisztességes ügyködést ellehetetlenítik és az illegalitásba kényszerítik. A nyavajgók fő érvként a majd 2000 dolláros regisztrációs díjat emlegetik – ezt én egyenesen nevetségesnek, sőt mi több, szemenszedett hazugságnak találom. Elhiszem, hogy van egy elenyésző százaléka az eddig ilyen tevékenységet is végzőknek, akiknek nem éri meg kifizetni az összeget, de gyanítom, hogy ez nem szignifikáns.
A regisztráció ugyanis nem elsősorban pénzügyi kérdés – $2000 nem szabad, hogy osszon vagy szorozzon egy ügynökség napi ügymenetében –, hanem egy meglehetősen rigorózus felvételi követelményrendszernek kell megfelelni, ahol többek között tisztességes angol nyelvtudást (IELTS Academic overall scoreband 7) kell igazolni, számot kell tudni adni a bevándorlási törvények ismeretéről illetve vizsgálják az ügynök/ügynökség eddigi tevékenységét, különös tekintettel az eredményességi mutatóra: azaz az eddig benyújtott kérelmek hány százalékát utasította el a Bevándorlási Hivatal.
Úgy hiszem, hogy a nyavajgás főként e két csapásirány mentén erősödik fel: bizony az ázsiai közösség bevándorlási ügynökei jókora hányadánál az IELTS követelmény a leküzdhetetlen, egy másik jókora hányad pedig most issza meg annak a levét, hogy eddig szemrebbenés nélkül elvállaltak olyan ügyeket (az ügyfél ugye fizet), amin különösebb szaktudás nélkül is jól látszott, hogy eleve reménytelen eset.

A törvény elég szigorúan fogalmaz egyébként, informális módon, családi viszonylatban, ellentételezés nélkül lehet segédkezni a formanyomtatványok kitöltésében, de én például már ingyen sem segíthetek frissen érkezett hazánkfiának. Ugyanis minden közreműködés tanácsadásnak számít, függetlenül attól, hogy szívességi alapon avagy pénzért történt. Van ugyanakkor egy kivétel-lista is, hogy kik azok, akiknek mégsem kell megszerezni a regisztrációt – ahogy böngésztem, elsősorban non-profit szervezetek, meg néhány kormányhivatal tanácsadójának, illetve bizonyos diplomáciai testületek kaphatnak felmentést. A lista tartalmazza az ügyvéd kitételt is, de egy kicsit mélyebbre mászva elbizonytalanodtam, a pontos szövegezés szerint ügyvédek "can not apply", azaz nem folyamodhatnak regisztrációért – ez a rész abszolút nem világos számomra, csak csendben reménykedem, hogy Hajnalka erre téved és megvilágosít a kérdésben.

Az egész történet lényegi összefoglalója így szól: ha Új-Zélandra akarsz bevándorolni vagy akár csak munkát vállalni itt, és a hivatalos ügyintézéshez bárki segítségét igénybe kívánod venni, akkor csak és kizárólag Regisztrált Bevándorlási Ügynökkel kezdj. Ökölszabály, nincs kibúvó, ez itt nem Magyarország, hogy okosba megoldjuk.
A regisztrált bevándorlási ügynökök listáját le lehet ellenőrizni itt; és igen, Vezsenyi Hajnalka, aki az első (és tudomáson szerint az egyetlen) magyar bevándorlási ügynök, regisztrált, tehát vele nem lehet mellényűlni.

Kultúrsokk

Az alábbi bejegyzés szemenszedett tolvajlás. Én magam Bertók Zoltán ausztrál bevándorlási ügynök oldalán találtam, de ő is a kanadai magyarok fórumáról másolta Hahalman bejegyzését.
Tekintve, hogy abszolút relevánsnak és roppant hasznosnak találom, ide másolom.

Hahalman írja:

Munkám során rákényszerültem arra, hogy egy rövid összefoglalót írjak a kultúrsokkról angolul, s úgy gondoltam, egyesek talán érdekesnek, esetleg hasznosnak is találják majd a következő áttekintést. Többségében Erin van Rheenen, T. Milstein, C. Lin és L. Robert Kohls munkáin alapul, de számos más forrásból is idézek ill. fordítok. Az alábbi gondolatok tehát nem az én szüleményeim; pusztán sűrítettem, összefoglaltam és lefordítottam őket.

Mi a kultúrsokk?

A kultúrsokk (ang.: culture shock) mint tudományos kifejezés 1954-ben született és Kalvero Oberg nevéhez fűződik, habár azóta számtalan tudományos kutató foglalkozott ezzel a témakörrel.

A kultúrsokk általában azon érzések, aggodalmak, ill. tünetek - meglepetés, összezavarodottság, értetlenség, ellenséges érzelmek az új kultúra iránt stb. stb. - együttes leírására szolgál, amelyen minden ember átmegy, amikor egy, az addigi tapasztalataitól eltérő kulturális vagy szociális környezetbe kerül. Ez különösen jellegzetes és jellemző dolog új bevándorlók körében. Elsődlegesen az új kultúrába történő beilleszkedési ill. asszimilációs törekvések kezdeti nehézségei szülik, melyek összezavarják az új bevándorlót, mert felborítják a korábbi viszonyítási rendszerét, és megnehezítik annak felmerését hogy az új társadalomban mi a társadalmilag elfogadott ill. helyes és mi nem. Ez gyakran erős esztétikai és erkölcsi undorral párosul az új kultúra bizonyos vonásaival kapcsolatban.

A kultúrsokk súlyos esetei legjellemzőbb módon egy idegen országba történő bevándorlás eseten merülnek fel. Általában 4 jellegzetes, tisztán megkülönböztethető fázisból azaz szakaszból állnak. Nem minden egyén megy át minden fázison, mert sokan megakadnak az első vagy második szakaszban.

1. Nászút fázis

Ebben a fázisban az egyén gyakran romantikus hozzáállással közelíti meg a régi és az új kultúra közötti különbségeket és az újat csodálatos élménynek fogja fel. Lelkesedik az új ételekért, elcsábítja az eltérő életstílus ill. életritmus, az új szokások, az épületek megjelenése, stb.

2. Tárgyalási vagy ellenséges fázis

Napok vagy hetek, de többnyire hónapok elmúltával az egyén egyre nyomasztóbbnak találja az említett kulturális és társadalmi különbségeket. Ebben a fázisban az elutasítás és az elidegenedés érzései az uralkodóak. Az egyén ekkor kezd ráeszmélni arra, hogy a tapasztalt különbségek nem pusztán felszínesek hanem valódiak, mélyek. Már jól megtapasztalta, de még nem képes megérteni ill. elfogadni őket. Előző környezetében szerzett ismeretei már érvényüket vesztették, de az új környezet lényegi megértése (a miértek megválaszolása) még hiányzik. Felfogja hogy minden más, de egyelőre meg képtelen elfogadni ezeket a másságokat, mert valahogy természetellenesnek, helytelennek érzi őket.

Hiányozni kezdenek a régi ételek és szokások, az életmód hirtelen túl gyorsnak vagy túl lassúnak tűnik. Az új társadalom tagjai túl okosnak vagy túl hülyének látszanak. Bizonyos szokásokat és csoportjellemzőket idegesítőnek kezd találni, stb. stb. Jóformán minden sikertelen bevándorló (sőt a sikeresek jelentős része is!) ebben a fázisban akad el és gyakran soha nem képes túllépni ezen a fázison.

3. Minden rendben vagy hozzászokási fázis

További hetek, hónapok, vagy évek múltával az egyénnek sikerül beilleszkednie az új környezetbe, hozzászoknia az új kultúrához, és új rutinokat ill. viselkedési formákat kialakítania. Ettől a ponttól kezdve már nem reagál az új kultúra jellemzőire sem pozitív sem negatív irányban - egyszerűen azért mert már nem érződik új kultúrának. Az egyén ismét az alapvető szükségletekre - a megélhetésre - koncentrál, csakúgy mint ahogy a régi kultúrájában tette. Egyes szakértők a a harmadik fázist a kettős kultúrájú (biculturalism) kifejezéssel illetik. Az egyén szabadon mozog a két különböző kultúra között, és relatíve könnyen igazodik bele mindkét környezetbe.

4. Fordított kultúrsokk fázis

Ha az egyen visszatér, akár időszakos látogatás, akár végleges visszaköltözés formájában a régi, azaz eredeti kultúrába, gyakran ugyanolyan erős de fordított kultúrsokkon megy át, mint az újba történő beilleszkedés idején. A régi szokások ill. kulturális intézmények idegennek, értelmetlennek és egyenesen idegesítőnek tűnnek, és pontosan ugyanolyan elutasító ill. elidegenedési reakciókat váltanak ki benne, mint amiket az új kultúrába történő beilleszkedés során már egyszer átélt.

L. Robert ezt írja: Minden kultúra egy túlélési mechanizmus, amely nem pusztán azt tanítja tagjainak hogy az ő módszereik, szokásaik és megoldási mechanizmusaik a helyesek, hanem azt is, hogy azok magasabb szintűek, azaz a legjobbak. Egy másik kultúrával történő mélységbeli, lényegi összetalálkozás során arra eszmélünk rá, hogy másfajta módszerek is vannak, amelyek se nem helytelenek se nem rosszabbak.

A kultúrsokk egy olyan leckére tanít meg bennünket, amit semmilyen más módon sem tudnánk megtanulni. Arra, hogy semmilyen kultúra nincs birtokában az egyetlen helyes megoldásnak, a legjobb megoldásnak, vagy éppen az egyetemesen jó megoldásnak. Az utóbbiban való hit egyfajta börtön, amelyből a kultúrsokk élménye, akármilyen fájdalmas legyen is, ki tud bennünket szabadítani.

Érdekes módon, mi viszonylag sokáig (hónapokon keresztül) az első, Nászút fázisban voltunk, és mondhatom, ez igazán jó érzés. A második, Ellenséges fázis számunkra teljesen kimaradt, és elég volt két év, hogy megéljük a negyedik, Fordított kultúrsokk fázist.

Érdemes a kérdésen eltöprengeni, nekem sokat segített abban, hogy megértsem azokat az Új-Zélandhoz ellenséges módon viszonyulókat, akikbe óhatatlanul is belebotlok, akár az életben, akár különböző netes fórumokon.

Szolgálati közlemény

Jobban szerettem volna vidámabb hírekkel jelentkezni, de ez most nem tűr halasztást.

A világgazdasági recesszió elérte Új-Zélandot is. Mi ugyan különösebben nem érezzük, hacsak azt nem számítom, hogy a főnököm dörmögve jegyezte meg, hogy tavaly fél év intenzív hirdetéssel sem tudott tisztességes programozót találni, és engem is csak úgy tudott elcsábítani, hogy Sába kincseit ígérte fizetés gyanánt, most meg hirdetés nélkül is jön egy nap 2-3 CV, s a fizetésem feléért is elszegődnének. Ezzel szemben ő sem vesz fel új alkalmazottat, pedig a munkáink mennyiségét tekintve igazán ránk férne. Ugyanakkor a véleménye az, hogy az egész válság (legalábbis itt a Zátonyon) inkább pszichológiai eredetű: amíg erről beszél a világsajtó, addig mindenki visszafogja a kiadásait, leépít, racionalizál – ha kell, ha nem. Egy idő után beleunnak majd, mondogatja, és akkor egyszerre vége lesz az egésznek.
Tény, hogy az ingatlanpiac megzuhant, szubjektív értékelésem szerint odalett az elmúlt 4 év őrült emelkedéséből fakadó eszelős túlárazás – most megint nagyjából azon az áron lehet házakat kapni, mint 2005-ben, ráadásul a hitelkamatok is jelentőset csökkentek. Ez nyilván rossz azoknak, akik az elmúlt pár évben vásároltak ingatlant (és vettek fel a morgácsot* mondjuk 9.75%-on 5 éves fix kamatperiódusra), ezzel szemben nekünk ippeg kapóra jön. Volt közben a recesszióra való tekintettel adócsökkentés is (nagyjából havi száz dollárral marad több a zsebemben), mindent összevetve egy szavam sem lehet.
Ugyanakkor nyilván védett mikorvilágban létezem – erre már régebben is gyanakodtam –, mert azért a munkanélküliség a történelmi 4.6%-ra emelkedett, és ezt már a kormány sem nézheti tétlenül. Tulajdonképpen épp ennek okán ragadtam billentyűzetet.
A megfogalmazandó üzenetem egyszerűen zanzásítható:

További értesítésig mindenki tegyen le az Új-Zélandra emigrálás tervéről.

A nagyobbnál is nagyobb ugyanis a valószínűsége, hogy hiába találna munkát esetleg (nyilván jóval nehezebben, mint akár csak egy évvel ezelőtt is), az Immigration nem adja meg a munkavégzéshez elengedhetetlen munkavállalási engedélyt (work-permit).
Szállongó mendemondákat hallottunk már az év eleje óta, miszerint évek óta itt élő-dolgozó népeknek nem hosszabbították meg a work permitet, aztán másfél hónapja cirkusz is volt, amiért két külhoni hegesztő-szakmunkásnak kiadták a munkavállalási engedélyt, amikor biztos lehetne találni helyi erőt is a célra – maga John Key, a miniszterelnökünk emelte fel a szavát, és reményét fejezte ki, hogy az illetékes hatóság figyelembe veszi, hogy munka tekintetében a kiwik élveznek prioritást. Hát figyelembe vette:

Plan to slash permits worries migrants

Kiemelném:

Immigration Minister Jonathan Coleman had said last month that he expected the Labour Department, which oversees immigration, to ensure that fewer migrants entered New Zealand on temporary permits during the recession. Mr Coleman said there would not be new temporary migrants coming in as no new permits would be issued, and temporary permit holders would not have their permits renewed.

Engedjétek meg, hogy ne fordítsam most le szó szerint az egészet. A lényege: amíg a recesszió tart és a kiwik munkanélküliséggel kénytelenek szembenézni, addig nem adnak ki új munkavállalási engedélyeket és nem hosszabbítják meg a lejárókat.

Persze minden bizonnyal vannak kivételek, de én azért azt javasolnám, amíg a recesszió véget nem ér, és a dolgok nem térnek vissza a megszokott kerékvágásba, addig senki se vágjon neki az új kiwi élet reményében.

*morgács: mortgage, jelzáloghitel ingatlanvásárlásra. Faludy György: Pokolbéli víg napjaim

A Nemzeti Párt és a bevándorlás

A National Party (Nemzeti Párt – a jelenlegi legnagyobb ellenzéki erő; jobbközép, piac orientált, liberális gazdaságpolitikával) a minap közzétette a bevándorlási politikával kapcsolatos terveit.

A nyolc oldalas tervezetből kiviláglik, hogy alapvetően három területre koncentrálna a párt.

1. A magasan képzett munkaerő külföldre vándorlása.

Noha Új-Zéland bevándorlás ösztönzéséről és nagy számú bevándorlójáról híres, az már kevésbé ismert, hogy a hatalmas elvándorlás mekkora problémát okoz. A kiwi statisztikai hivatal becslése szerint közel 800 ezer új-zélandi állampolgár él a határokon kívül, csak az elmúlt egy évben 80 ezren költöztek el. 2005-ben a felsőfokú végzettségű kiwik 24.5% élt más OECD országban, ezzel pedig sikerült a kétes értékű első helyet elcsípni ebben a versenyben. A tendencia sajnos egyre erősödik.
A National egyik prioritása, hogy csökkentse az elvándorlást, illetve hazacsábítsa a külföldön élő kiwiket. (A jelenleg harmadik ciklusát töltő Labour kormány is tett erre kísérletet, leglátványosabb példája ennek, amikor az új-zélandi állampolgárság megszerzését megnehezítették: 2005 áprilisa előtt a letelepedési engedéllyel rendelkezők az első belépéstől számított három év múlva igényelhettek állampolgárságot; 2005 áprilisa után, a letelepedési engedély megkapása után 5 évvel jár csak ez a lehetőség. A szomorú statisztika alapján a próbálkozást nyugodtan minősíthetjük sikertelennek.)
A bevándorlási törvények módosítása – a hazatelepülés bürokráciájának leegyszerűsítése, a külföldi partner könnyített befogadása – persze csak az egyik eleme a probléma kezelésének, a National Party is inkább gazdasági oldalról közelíti meg a kérdést: kisebb adók, magasabb fizetések, csábítóbb karrier lehetőségek kínálásával.
Ugyanakkor, ha a probléma mélyére tekintünk, máris kirajzolódik egy másik kép, amely persze szintén nem ragyogó, de korántsem annyira sötét, mint amennyire statisztika alapján tűnne. Az elvándorlás egyik oka kétségkívül a más országokban megszerezhető többlet jövedelem, anyagilag jobban elismert karrier, ám véleményem szerint a távozók csak kisebb hányada költözik emiatt – ugyanis a nagytöbbség sosem is akart itt maradni. Az új-zélandi bevándorlási törvények köztudottan a világ legliberálisabbjai közé tartoznak, a fejlett angolszász országok közül itt a legkönnyebb letelepedni és állampolgárságot szerezni. A kiwi állampolgárság birtokában viszont kinyílik a világ: Angliától kezdve Ausztrálián át Kanadáig terjed a lehetőségek sora, ahol már nem kell megküzdeni a helyi (általában jóval szigorúbb) törvényekkel. Nagyon sokan épp ezért csupán ugródeszkának használják a Zátonyt. Ugyanez hatványozottan igaz a kiwi felsőoktatásban részt vevőkre is. Az új-zélandi egyetemek közül jó néhány kimagasló teljesítményű, ám hallgatóinak alig egyharmada kiwi illetőségű. Az elsősorban Ázsiából, Dél-Amerikából érkező fiatalok az egyetem elvégzése után csak annyi időt maradnak, amennyit feltétlenül maradniuk kell az áhított útlevél megszerzéséhez, aztán repülnek is tovább.
A bevándorlási törvények további egyszerűsítése valószínűleg nem fogja megoldani a problémát, a jövedelmek emelésére tett kísérletek talán.

A magas adóktól búcsúzz, ne a szeretteidtől.

2. A bevándorlási törvények egyszerűsítése, új vízum típusok, a bürokrácia csökkentése

A National meg van győződve róla, hogy az állam által meghatározott hiánylisták nem követik az ország gazdaságának valós igényeit. Éppen ezért az Akkreditált Munkaadói program kiszélesítésével inkább a gazdaság szereplőire bíznák, hogy a megfelelő képzettségű munkaerő kiválasztását és letelepedésük segítségét. Erre valóban szükség volna, hiszen az egyik legmulatságosabb (és persze bosszantóbb) része a munkavállalási/letelepedési procedúrának, amikor a munkaköri leírást, a munkakör megnevezését az esetleges diploma honosítását a hiányszakma-listákon felsoroltakhoz kell igazítani, hiszen, ha nem betű szerint stimmel a megnevezés, a Bevándorlási Hivatal már dobja is vissza a kérelmet.

Az bevezetni kívánt vízumtípusok:

– Időleges munkavállalói vízum: hat hónapra szóló szezonális engedély, amelyet bármely legálisan Új-Zélandon tartózkodó megkaphat, ha fel tud mutatni egy szezonális munkaajánlatot. Ez a Working Holiday valamiféle kiterjesztése lenne, ideális lesz gyümölcsszedésre vagy más mezőgazdasági munkákra, külön jó hír lehet, hogy minden olyan ország állampolgára jogosult rá, ahonnan vízum mentesen látogatható Új-Zéland, így például a magyar fiatalok előtt is megnyílik a lehetőség.

– Ezüst Páfrány vízum (Silver Fern Visa): felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára tenné lehetővé, hogy eleve álláskeresés céljából jöjjenek Új-Zélandra, emellett megengedné azt is, hogy ameddig a képzettségének megfelelő állást nem talál a bevándorlójelölt, addig bármilyen állást elvállaljon.

- Nyugdíjas vízum: magas nyugdíjjal rendelkezők számára tenné lehetővé a letelepedést (hiszen a Zátony nyugalma, természeti szépségei, és relatíve alacsony megélhetési költségei ideálisak egy nyugdíjas-paradicsom kialakítása számára). Ez a vízumtípus persze külön kitérne arra is, hogy az így letelepült idősek nem részesedhetnek semmiféle szociális juttatásból, így nem kerülnének az adófizetők pénzébe.

3. A Bevándorlási Hivatal hitelének visszaszerzése, a bevándorlási eljárások világszínvonalra fejlesztése

Az utóbbi időben kipattant pár botrány a Bevándorlási Hivatal tekintélyét igencsak megtépázta. A hivatal vezetőjéről kiderült, hogy sosem volt olyan végzettsége, mint amilyet állított, több esetben is a gyanú árnyéka vetődött rá, hogy segített bevándorlási kérdőívek kitöltésében. A botrány kapcsán megindult vizsgálatok számtalan egyéb szabálytalanságot is feltártak (és persze nem bírom ki, hogy meg ne jegyezzem: ezek főképp olyan dolgok voltak, amelyek a magyar valóságban még szemöldökráncolást sem okoznának), amelyek következtében komoly tisztogatások is voltak az elmúlt fél évben.
A National átláthatóbb, jobban ellenőrizhető munkamenetet vezetne be, egyszerre növelné a hatékonyságot és csökkentené a hivatal létszámát – de erről sok konkrétumot nem tudunk meg a tervezetből, egyértelműen ez az anyag leggyengébb, legsemmitmondóbb része.

Mindent összevéve nekem kissé felületes, bár koherens anyagnak tűnik: látszik, hogy van elképzelésük, de igazán markáns különbséget nem tudtam felfedezni a kormány terveihez képest.

Ausztrál bevándorlás

Véletlenül bukkantam egy ausztrál bevándorlással foglalkozó oldalra. (Nem, eszünk ágában sincs áttelepülni; valóban véletlen volt.) Ezen az oldalon találtam egy érdekes kategóriát: AUSTRALIAN SKILLED SPONSORED VISA. Amin megakadt a szemem, az a szponzorok és szponzorációra jogosultak köre:

Szponzor lehet:

– ausztrál állampolgár;
– ausztrál állandó lakos (Australian permanent resident); vagy
– Új-Zélandi állampolgár (Woow).

A szponzorációra jogosult lehet:

– nem eltartott gyerek – beleértve a természetes, örökbefogadott, vagy mostoha gyermekeket;
– szülő – beleértve az örökbefogadót, vagy mostoha-szülőt;
– testvér – beleértve az örökbefogadott vagy mostoha-testvért;
– unokatestvér – beleértve az örökbefogadott vagy mostoha-unokatestvért;
– nagybácsi vagy nagynéni – beleértve az örökbefogadott vagy mostoha-nagybácsit/nagynénit;

Ez a vízumkategória (amely jelenleg ebben a formájában nem létezik Új-Zélandon) nekem meglehetősen kecsegtetőnek tűnik.
Minderről pusztán azért írok, mert – figyelembe véve a kiwi szabályozás nehezítését – úgy tűnik, a mítosz, hogy Ausztráliába nehezebb bevándorolni, mint Új-Zélandra, lassan megdőlni látszik.

Forrás: MigrationExpert

Bevándorlási Hírlevél

Hajnalkától (ő a magyar bevándorlási ügynök) kaptam a minap az alábbi bevándorlással kapcsolatos hírlevelet, amely gyönyörűen összefoglalja az elmúlt időszak hivatalos történéseit. Engedélyt kértem és kaptam, így megosztom veletek, gyanítom sokan érdekesnek találják majd.
Az alábbiakban következzék a hírlevél, csonkítatlan formában:

Immár második alkalommal jelentkezik a First Hungarian Hírlevele, amelyben igyekszem tájékoztatást nyújtani az új-zélandi bevándorlási szabályok változásairól, az érvényes új tendenciákról, és mindenről, ami az ide készülődőknek hasznos lehet.

Ennek a számnak a kiadása sajnálatos módon megkésett eredeti terveimhez képest. Családi és szakmai események hátráltattak, de mindegyik megérte a várakozást. Viszont a késedelemnek köszönhetően a hírlevél igencsak telítve van új információkkal.

Amennyiben úgy véled, hogy nincs szükséged a Hírlevél biztosította információkra és nincs olyan ismerősöd sem, aki ezt hasznosíthatná, egy rövid válaszüzenetben leiratkozhatsz a levelezőlistáról.

Nézzük tehát az elmúlt hónapok, illetve a közeljövő legfontosabb történéseit.

I. 2007. július 30.-i hatállyal számos változás következett be az új-zélandi bevándorlási szabályokban...

Az alapelvek nem változnak, de több módosítás nagy jelentőséggel bírhat az ide készülők vagy már itt tartózkodók számára. A fontosabbakat az alábbiakban részletezem.

1. LSSL – ISSL

A két hiányszakma-listán ismét módosításokat hajtottak végre. Az LSSL hét újabb szakmával bővült, és néhány helyen pontosították, illetve módosították az előírt végzettségre vagy szakmai regisztrációra vonatkozó követelményeket. Az újonnan felkerült foglalkozások a következők:
– environmental scientist
– auditor
– civil engineering technician
– urban and regional planners
– clinical respiratory physiologist / scientist
– line mechanic /linesperson (az ISSL-ről került át)
– motor vehicle inspector

Az ISSL-re a következő szakmák kerültek fel (több olyan is, amellyel jelentkezőket korábban nem sok jóval bíztattam!):
– bycicle mechanic
– fire alarm technician
– painter, decorator and / or paperhanger
– plasterer
– primary school teacher
– small engine mechanic
Valamennyi újonnan felkerült szakma országos szintű hiányszakmaként jelent meg.

2. SMC (Skilled Migrant Category)

Az a híres EOI... módosultak a begyűjthető pontszámok, mégpedig alapvetően úgy, hogy még nagyobb hangsúlyt (vagyis több pontot) kapott az új-zélandi munkavégzés, az itt szerzett iskolai végzettség, az abszolút hiányszakma és kicsit többre értékelik a partnert is (bizonyos esetekben).
A főbb pontszámváltozások:
– megnövelték a jövő erősen növekvő szakterületeiként definiált foglalkozásokban szerezhető bónuszpontok számát;
– megszüntették viszont az ún. meghatározott zárványterületek foglalkozásaira kapható plusz pontokat (nagyon kevés jelentkezőt érint csak);
– a partner új-zélandi állására, állásajánlatára, illetve elismert végzettségére a korábbi pontszámnak a dupláját lehet kapni;
– kevesebb évre több pontot adnak az új-zélandi munkavégzés esetében is;
– tovább árnyalták az új-zélandi iskolai végzettségekre kapható pontokat.

3. Románia és Bulgária

is felkerült a vízum mentes országok listájára. Vagyis ezen országok állampolgárai turistaként ugyanúgy előzetes vízumkérelem nélkül léphetnek be az országba és tartózkodhatnak itt 3 hónapot, mint ahogy a magyar állampolgárok. Remélhetőleg örömteli hír pl. az Erdélyből ide látogatóknak.

4. Tanuló-vízum

Ebben a kategóriában több kisebb változás történt:
szigorítás, hogy ezentúl csak azon tanulók partnere kaphat nyílt munkavállalói vízumot, aki az LSSL-en meghatározott végzettség megszerzéséért tanulnak. (Az eddigi megfogalmazás szerint ez a kedvezmény azokra is vonatkozott, akik egy ilyen végzettség megszerzése felé törekedtek. Magyarán, valamilyen egyéb, többnyire alacsonyabb szintű képzésben vettek részt, amelyre rá lehetett fogni, hogy beugróként szolgál az adott kvalifikációhoz.)
ugyancsak nyílt munkavállalói vízumot kaphatnak a posztgraduális képzésben résztvevők partnerei.

5. Talent Vízum (Akkreditált Munkáltatók) Kategória

Az ezen kategória alatt pályázók számára előírt minimális éves kereset mértékét 45.000-ről 50.000 NZD-re emelték.

6. Eljárási díjak

Július 30.-tól szinte az összes vízumkategóriára vonatkozó eljárási díjat megemelte az NZIS.

7. Egyebek

Kisebb változások történtek még a Talent Policy-ban, a Working Holiday Scheme-ben, egyéb Student Visa előírásokban, valamint a menekült státuszban levők családegyesítési programjával kapcsolatban.
Mivel azonban ezek olyan változások, amelyek nem igazán érintik az átlagos magyar jelentkezőt, részletes (és nem mellesleg felettébb unalmas) ismertetésüktől eltekintek.

II. Az NZIS 2007 novemberében, majd idén február elejétől újabb jelentős változtatásokat hajtott végre...

1. Investor category

Átdolgozták a befektetői vízumkategóriát, amely alatt kellő befektetendő tőke ellenében letelepedési engedélyhez lehet jutni. A kellő tőke mennyiségét most három csoportban határozták meg és a pénzösszeg csökkenésével arányosan szigorodnak a feltételek. Erről az alábbi táblázat nyújt összefoglalót.


2. SMC - Skilled Migrant Category ismét

A legtöbb bevándorlót érintő kategória is jelentős módosításokon esett át. A változások alapvetően az ún. skilled employment meghatározásának módszertanát érintik. Az eddigi gyakorlat szerint ugyan néhány irányelv rendelkezésre állt, de nagyon nagy egyéni szabadságot is hagyott a bevándorlási ügyintézőknek annak meghatározásában, ami persze esetenként meglehetősen különös eredményekre vezetett. Ezt most pontosabb és részletesebb szabályokkal igyekeznek kiváltani. Ennek elősegítésére többek között bevezették az foglalkozások egységes ausztrál-új-zélandi jegyzékét.
Ennek első visszhangjai már eljutottak az itt élő, illetve ide készülő magyarokhoz, alapvetően meglehetősen vészterhes és pánikkeltő hanghordozással.
Véleményem szerint a változások sok szempontból inkább enyhítést jelentenek, de egyúttal egyértelművé teszik, hogy csakis az első lépésektől alaposan megtervezett kérelmekkel lehet eredményt elérni. És első lépések alatt már a munkavállalói vízum előkészítését is értem.
A kategóriát érintő további változások az elismert végzettségek körét érintik, de ennek nincs magyar vonatkozása.

3. Mezőgazdasági idénymunka

A megszüntetett Seasonal Work Permit helyett bevezetni kívánt új rendszerrel (RSE) továbbra is komoly nehézségeik támadnak, ezért egyre-másra módosítgatják és lazítják az új szabályozást. Jelen pillanatban az engedélyt az országban tartózkodó turisták maximum négy és fél hónapos időtartamra kérhetik, de mégsem kell hozzá állásajánlat. Bármely, az NZIS jóváhagyásával bíró mezőgazdasági termelőnél dolgozhatnak. Az NZIS szerződött koordinátorai segítik az érdeklődőket az egyes régiókban az engedély megszerzésében és a munkáltatókkal való kapcsolatfelvételben.

Ha erről bővebb információra van szükséged, fordulj hozzám.

III. First Hungarian

A következő két hír a First Hungarian működését érintik.

NZAMI

Örömmel jelenthetem, hogy a szakma szabályainak megfelelően és eddigi ügyfeleim megelégedésére végzett munkámat az új-zélandi bevándorlási ügynökök szakmai kamarája is honorálta és rendes tagként felvételt nyertem körükbe. A szervezet (NZAMI – www.nzami.org.nz) felelős a regisztrált ügynökök szakmai irányelveinek kidolgozásáért, a szakmai standardok felállításáért és betartatásáért. Szakmai felügyeletet gyakorol tagjai felett és vitás esetekben egyeztető eljárást is lefolytat az érintett ügyfelek és ügynökök között. A tagság garanciát jelent az ügyfelek számára, hogy nem dilettánssal, rosszabb esetben szélhámossal, hanem a szakmai továbbfejlődésre is hangsúlyt fektető szakemberrel állnak kapcsolatban.

Személyes találkozó

Ha személyesen is találkozni szeretnél velem, de még Magyarországon tartózkodsz, a Műegyetemi Állásbörzén (http://www.allasborze.bme.hu) erre lehetőség adódik. Szeretettel várok minden érdeklődőt 2008. április 9-10-én a Műegyetemen, az első emelet 163-as standján.

Zárásként egy örömteli jövőképet sugárzó hír:

Births up to highest rate in 35 years New Zealand is experiencing a mini baby boom.
Figures released today show nearly 3,500 more babies were born in the June 2007 year than the previous 12 months, tipping the figures to the highest rate in 35 years. There were 61,610 births and Kiwi women are averaging 2.1 births each. Statistics New Zealand warns the trend may only be a slight fluctuation.
The figures also show the gap between men's and women's life expectancy has narrowed to just 4.1 years, with women living to an average age of 81.9 years and men to 77.9 years

Haere ra – azaz, viszontlátásra!

Auckland, 2008. február

Vezsenyi Hajnalka

Expressz hirdetés

Előző bejegyzéseim egyikében, a hozzászólások között Névtelen vetette fel az új-zélandi magyar közösség esetleges rabszolgatartó hajlamára vonatkozó lehetőséget, példával illusztrálva, hogy itt a Zátonyon is kialakulhat az Angliában már gyakorlattá csontosodott sajátos alkalmazás, amely a múlt század húszas éveinek kövérdisznókapitalista kizsákmányolását (tudjátok, amely a korabeli karikatúrákon a rosszindulatú, cilinderes burzsoá megjelenítést inspirálta) egy sajátosan magyaros ízzel – a mi kutyánk kölkének a megnyúzásával – egészíti ki. A kommentben konkrét példával is szolgált Névtelen, Expressz hirdetés formájában.
Miután az előzőekben rákaptam az oknyomozás szépségeire, úgy gondoltam, a konkrét példát figyelembe véve utána járok, mennyire valós a fenyegetés: a Magyarországon hirdető magyar-kiwi vállalkozókat elérte-e már az angliai divat szele?
Szeretném hangsúlyozni, hogy az alább következő információk és az ezzel szembeállított valóság csupán egyetlen esetet dolgoz fel, ahhoz hogy általánosságokra következtethessünk, nyilván több hirdetőt is górcső alá kellene venni. Mindenesetre úgy érzem, hogy a példa egynek jó lesz, ránézésre nem tűnik szélső értéknek, amivel szembesültem.

Módszertan:

Regisztráltam egy freemail-es e-mail címet, és kidolgoztam egy karaktert: az ominózus Expressz hirdetésre jelentkező hősünk 33 éves, sok éves gyakorlattal rendelkező ács, gipszkartonozó és asztalos, akinek sajnálatos módon iskolai bizonyítványa csak az asztalos végzettségéről van, de évek óta könnyűszerkezetes házakat épít, otthon van a festésben, a melegburkolásban és a hőszigetelésben is. Angolul vélelmezhetően az alapfoknál jobban tud, a középfoknál kevésbé járatos a nyelvben: "angolul tudok valamennyire, tanultam is, szóval nem lehetne eladni a piacon."
Árpádnak neveztem.

Árpád e-mailben jelentkezett a hirdetésre, ebben beszámolt a saját képességeiről, szakmai gyakorlatáról, és az alábbi kérdéseket tette fel:
"Azt kérdezném, hogy mik a feltételek nagyjából. Mennyi a repülőjegy és nekem kell-e fizetni, vagy Ön fizeti? Mennyi a bér? Órabér van, vagy napi bér? Van-e szállás vagy mennyibe kerül egy kis szoba? Mennyi ideig lehetne dolgozni? Hivatalosan megy ez a építkezések? Mibe kerül az élhetés és kb mennyit tudnék félrerakni, monduk egy félév alatt?"

(A magyar nyelv használatát szándékoltan lőttem be a fentebbi szintre: nem mintha azt képzelném, hogy a szakmunkások csak ennyire bírnák édes anyanyelvüket, de az én Árpádon nem a szavak embere, már gyerekkorában sem szeretett olvasni, mindig is a kézzelfogható dolgok érdekelték, ráadásul nem is internetezik túl sokat: ha egy haverja nem hívja fel rá a figyelmét, sose veszi észre a hirdetést.)

Dicséretes gyorsasággal érkezett válasz a hirdetőtől, másnap estére az alábbiak vártak:

"...mi az amit meg tudsz csinalni ,,vagy csak acs es gipsz karton gondolod tudnal festeni is??? es talad ki mikor tudnal jonni ! leghhamarabb! szukseged van 300.000ft ra a repi jegyre !! itt kb $4-5000 kell a kezdesre ! Lakas berlet ,auto ,kaja ,,Biztonsagos ha van nallad ennyi ! $15 - kezdesre ,,3 honap proba ido! elintezem a munkavallaloit ! megadom a szukseges papirokat !harom honap utan ,mikor megvan a papir ! $18 /ora !szerzodes ket evig ,ket ev utan ,,megemelem az oraberedet !normal kiwi oraberre ! vagy ha nem szeretsz velunk dolgozni ! segitunk mas munka adot talalni ! ez mind attol fugg ,hogyan beszeled a nyelvet !

roviden ennyi ! varom valaszod !"

(A választ szó illetve betű szerint – copy-paste segítségével – idéztem.)

A választ sok szempontból – ha nem is túl bőbeszédű –, korrekt tájékoztatásnak kell minősítenem: a legfontosabb témákra kitér, kiderül feketén-fehéren, hogy mit kínál, mire lesz szüksége Árpádnak, szóval arra mindenképpen alkalmas, hogy a lehetőséget immár további komoly megfontolás tárgyává tegye. Az itteni tapasztalataim alapján semmi lehetetlent, semmi valótlanságot nem állít, persze a rövid válasz nem fejti ki a work-permit megszerzésének esetleges buktatóit, és nem is hívja fel a figyelmet az esetleges nehézségekre, amelyek óhatatlan kockázatot rejtenek egy ekkora lépésnél.
Természetesen Árpád további konkrétumokat szeretett volna tudni, újabb levelet írt:

"Köszönöm a válaszát. Azt szeretném kérdezni, hogy milyen papirokra van szükség, hogy kell valamit vinneme?
Meg azt, hogy ez a pénz, amit mondott akkor az, amit kézbekapok? És hogy mennyiből élek meg, vagy tudok ebből mennyit félrerakni? Szóval ez jó pénz? És akkor ezt értsem úgy, hogy két évig nem lesz fizetésemelés, és hogy ez miért?
Hát tudok még festeni és tapétázni is, de nincs arról se bizonyítványom, de csináltam sokat, az nem gond ha kell. Meg szigetleni is elég jó vagyok termóban és csináltam már melegburkolós melót is.
Hát nem kevés pénz, amit ír a repülőjegyre meg a többi, kell két hónap amíg összejön mert akkor még a kocsit is el kéne adni hozzá. Ott kell kocsi? Mennyi az ? vagy azt ad a cég?"

No, erre a második levélre már nem érkezett válasz az elmúlt öt napban. Hogy az e-mailem szövegezése, vagy a túl sok információ kérése, esetleg a fizetésemelés emlegetése az oka a hallgatásnak, azt már nem fogjuk megtudni sosem.

Ezek után folytattam az oknyomozást: miután nem tudtam, hogy a fent említett képességekért mi számít korrekt fizetségnek, a szomszédban lakó építési vállalkozóhoz (builder) fordultam tanácsért – mondaná meg mennyi órabért lát ő reálisnak. A válasza kicsit tágra sikerült, mindenesetre tanulságos: gyakorlattól függően $22 és $40 közötti órabért adna ő.

Konklúzió:
(aminek a szíves megvitatására hívnám fel az itteni olvasóimat):

Véleményem szerint, ránézésre, nem olyan szörnyű a helyzet, mint amilyenről az angliai híradásokból értesülhettünk. Ha a hirdető tartja magát az ígéreteihez, akkor egy nem túl nagyvonalú, ám megfontolásra érdemes ajánlattal áll szemben Árpádunk.
Az első 3 hónap (a work-permit megérkezésig tartó időszak, ami még reálisnak is tekinthető, némi ráhagyással) $15 órabére kevéske, de tekintve, hogy ez inkább a szürkemunka kategóriába tartozik, nem meglepő, ráadásul az azonnali munkakezdés lehetősége jócskán csökkenti az új élet beindításának költségeit.
A már hivatalos munkaerőnek ajánlott $18 dollár óránként ugyanakkor nem tartozik a rablás kategóriába: kezdő bevándorlónak nemigen ajánlanak ennél többet eleinte, bármit is mondjon a builder ismerős. Más kérdés, hogy a két éves röghözkötést és az ez idő alatt végig stagnáló fizetést kicsit túlzásnak érzem.
A lehetőség mellett szól, hogy már a kezdetektől nyújt valamiféle biztonságot, és ha az érkező angoljára ráfér a fejlődés, akkor a magyarul beszélő főnöknél elkezdett munka mindenképpen előny. Hátránya, a soknak (napi 10-12 óra) tűnő munkaidő, a nem túl nagyvonalú fizetség és a két éves elkötelezettség.
A $18 órabér egyébként – ha a napi 10-12 órát átlagoljuk – évi bruttó 51.480 dolláros jövedelmet jelent (nettó évi 39 ezer dollár), ami már némileg átlag felettinek számít, és viszonylag kényelmes megélhetést (ha nem is túl nagy lábon) eredményez, míg a kezdeti 1 milliós beruházás (300 ezer repülőjegy plusz 4-5000 dollár) nagyjából egy év alatt spórolható vissza ebből.
Ha Árpádnak volnék, és bizonytalan az angol nyelvtudásomban, elfogadnám az ajánlatot bizonyos feltételek mellett: a job offert előre, Magyarországra kérném, és már Magyarországról elintézném a work-permitet. Ez nyilván némi kockázattal jár a hirdetőnek, de talán nem kezelhetetlen. Ha Árpádnak volnék és valóban jó, tárgyalóképes szinten beszélném az angolt, akkor a feltételeimet kiegészíteném azzal, hogy csak egy évre kötelezem el magam a $18 dolláros órabérrel.

A Hivatal állásfoglalása

Az előző bejegyzésem kapcsán felmerült kérdések tisztázása végett felhívtam az Immigration Offic-et (Bevándorlási Hivatal), és nem túlságosan meglepő módon kiderült: Névtelen ajánlotta egyenes út a járható.
A következő információt kaptuk, arra nézvést, hogy mi a teendő, ha valaki munkakeresési céllal, de nem előre intézett work permit/resindency-vel érkezik Új Zélandra:
A határon (valójában már a repülőn) a kis papíroson turist permit-et kell kérni, de a megjegyzés rovatba be kell írni, hogy munkakeresés céllal érkezünk, interjúkra hívtak meg. A Hivatal ügyintézője hangsúlyozta, hogy az őszinteség a legfontosabb. (No, igen, igen... )
Ha feltüntettük, hogy célunk a munkakeresés, akkor a Border Controll (a kuckóban ülő, útlevélbe pecsételő jószág) minden bizonnyal rá is fog kérdezni. Mondjuk el neki a helyzetet, hogy igen, munkakeresési céllal jöttünk, ha vannak előre ígért interjú lehetőségek, azt soroljuk fel. Nyilván kíváncsiak lesznek a szakmánkra, végzetsségünkre is, ezeket is tudassuk a belépéskor.

Peremfeltételek: tárgyalóképes angol-nyelvtudás, hiánylistás szakma, repülőjegy vissza, szállás és megfelelő pénzmennyiség az itt tartózkodásra.

Az ügyintéző külön jelezte, hogy a "jövök és majd csak találok valami állást", nem akceptálják, de a konkrét tervekkel érkező, tájékozott és felkészült munkakeresőket szívesen látják, nem támasztanak akadályt a határon.

Warning! Bevándorlóknak

Sajnálom, hogy nem kifejezett jó hírekkel jelentkezem újra, de mindazok számára, akik Új Zélandot forgatják a fejükben fontosak lehetnek az alább következők.

Először is: 2008 február 4-től ismét változtak a bevándorlás szabályai. Egyébként is tudni lehet, hogy a szabályozást évente legalább egyszer felülvizsgálják: az elmúlt időszak bevándorlóinak mennyisége és minősége függvényében vagy felülbírálják az addig érvényben lévő rendelkezéséket, vagy hagyják ugyanúgy. Általánosságban inkább felülbírálják. Amolyan húzd meg, ereszd meg módon dolgozik az Immigration. Amikor épp kevés az új kiwi jelölt, akkor könnyítenek, majd amikor egyszerre túl nagynak tűnik az érkezők hordája, olyankor jön a szigorítás.
Tudni érdemes, hogy a bevándorlási szabályok manipulálása nemcsak a bevándorláshoz/letelepedéshez szükséges pontrendszer módosításában merül ki, de a meglévő képzettség, igazolható munkatapasztalat elismerése és osztályzása legalább annyira vitális.
A mostani módosítások a Skilled Migrant (képzett munkaerő) kategóriára vonatkoznak, és röviden az ausztrál osztályozó/minősítő rendszer átvételét jelentik.
Amint megtudtam, hogy jelentős módosítás történt a bevándorlási szabályokban, azonnal felhívtam az ügynökünket: meglehetősen sok frissen érkezett, vagy éppen érkezni készülő barátunkat ismerősünket érinti kérdés, tudni szerettem volna, hogy mire számítsanak. Peter Beiner válasza a legkevésbbé sem volt megnyugtató – elmondása szerint, egész pályafutása legkeményebb szigorításával állunk szemben (és ez a pálya immár több, mint évtizedes). A legalapvetőbb szigorítás a diplomák/bizonyítványok minősítésében (immár sokkal diverzifikáltabban bírálják el, hogy mit fogadnak el, és milyen szintű helyi képzettségnek feleltetik meg) és az igazolható munkatapasztalat befogadásában történt. Ne kérdezzétek, hogy ez pontosan mit jelent: ugyan elolvastam az Immigartion honlapján a változást röviden taglaló három képernyőnyi anyagot, de sokkal okosabb nem lettem tőle. Peter is azt kérte, hogy adjak neki néhány napot, amíg kifigurázza (kifigurázni vmit: ige a magyar-kiwi szlengben, gyk. kitalálni, kigondolni értelemmel. a figuring out hasonló jelentéstartalmú angol szóhasználat torzítása), hogy pontosan miképpen kell értelmezni az új szabályokat, s amíg tud beszélni a Bevándorlási Hivatal munkatársaival, hogy ők miképpen értelmezik és alkalmazzák ezeket az új szabályokat. Mindenesetre első olvasatában roppant elkeserítőnek minősítette az új helyzetet, több ügyfelének is azt tanácsolta, ne most fussanak neki a procedúrának, sőt volt akit vissza is küldött szülőhezájába, mert a jelenlegi szabályozás melett nem látott esélyt a sikeres munkavállalásra/letelepedésre.
Ugyanakkor persze szóba került, hogy az idén óhatatlanul bekövetkező felülvizsgálat alkalmával nyilván jelentős enyhítés várható, mert olvasatában a mostani szigor miatt olyan kevés új bevándorló érkezik majd, ami – igen, átesés a ló túloldalúra –, tovább növeli az amúgy is tetemes munkaerőhiányt.

A másik aggodalomra okot adó jelenség első jeleit már fél évvel ezelőtt érezni lehetett, de az egyre szaporodó hírek nyilvánvalóvá tették, hogy a fentebbi szigorítással koreláló trenddel van dolgunk. Jelentősen szigorodott a határőrizeti szervek bevándorlással foglalkozó gyakorlata, ami kevésbbé bonyultan megfogalmazva annyit tesz, hogy jóval erősebben és többet kekeckednek a reptéren, amikor az emberfia megpróbál az országba hatolni. Az elmúlt fél évben immár öt olyan esetről hallottam, amikor a frissen érkezett turistákat hosszas faggatásnak vetették alá az érkezésük célját illetően, hogy végül nyilatkoztassák őket: nem fogják kérni a turista vízum meghosszabbítását, vagy nem fognak munkavállalási engedélyért folyamodni. Megtörtént, hogy a nyilatkoztatás után, amikor a delikvens mégiscsak hosszabbításért folyamodott, elutasították, mondván: a belépéskor azt mondta, nem akar három hónapnál tovább maradni, ergo hazudott, és Új Zélandnak nincs szüksége hazug emberekre.
Ez az a gyakorlat azért kellemetlen kifejezetten, mert a legtöbb bevándorlójelölt nem az anyaországból intézi a munkavállalási/letelepedési engedélyt, hanem turistaként lép az országba, itt kezd el állást keresni – hisz sokkal könnyebb munkát találni, ha személyesen interjúztathatnak meg –, és a friss job offer birtokában nekikezdeni a munkavállalási engedély kérvényezésének. Nos ezt a lehetőséget teszi lehetetlenné, illetve kockázatossá a mostani beléptetési gyakorlat.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy mindig és mindenkivel eljátszák a fentebb vázolt nyilatkoztatást, de a fél év alatt öt eset már trendet rajzol ki, és ez persze csak az az esetszám, amiről én, véletlenül értesültem.

Ez az érkezési kockázat veti fel, az utóbbi időkben oly gyakran felmerülő kérdést: mikor jönni? Mint annyi mindenben, itt sincs konszenzus. Lássuk a lehetőségeket:

1. Az itteni nyáron (decembertől februárig) érkezni, az abszolút turista szenzonban.

Pro: a határon nagy valószínűséggel kisebb esélyben kekeckednek, sokkal hihetőbb, hogy egyszerű turista az emberfia, aminek beállítja magát, jelentősen kevesebb a kockázat, hogy a fentebb említett módon nyilatkoztassák. Új Zéland komoly turista célpont, főszezonban nem piszkáljuk a pénzüket itt elkölteni kívánó külhoniakat.

Kiwiland a legszebb arcát mutatja: napfény, beach, lazaság - így a legkönnyebb aklimatizálódni, és a legjobb önigazolás, miért is vándorlunk olyan nagyon messzire eredeti élőhelyünktől.

A megélhetés is olcsóbb, nyáron nem kell a fűtés brutális áramszámláját fizetni.

Contra: a nyári szezonban igazán nehéz (majdhogynem lehetetlen) munkát/job offert találni, ilyenkor mindenki nyaral, a cégek tartaléküzembe kapcsolnak, február végéig, március elejéig áll a munkaerő piac, hacsak nem a vendéglátóiparban próbál elhelyezkedni az emberfia. Ez a friss bevándorló jelölteknek jelentős anyagi megterhelést jelenthet: az otthonról hozott pénzből kell berendezkedni, felélni azt, és kivárni, amíg munkára lellnek. A replőjegyet nem számítva is kell 4-5000 dollár az életkezdéshez, ehhez még nyugodtan adjunk hozzá havonta 2-2500 dollárt, amibe a szolíd létfenntartás kerül Aucklandben.

2. Az itteni télen (júniustól augusztusig) érkezni

Pro: Zakatoló gazdaság, sok területen jelentős munkaerőhiány – jelentősen megnövekvő esélyek a gyors elhelyezkedésre. Ez nemcsak anyagilag lehet sokkal kedvezőbb, de a friss bevándorló jelölt pszichés állapotára is kifejezetten kedvezően hat, ha gyorsan talál munkát, hamar megkapja az ilyenkor annyira szükséges biztonságérzetet.

Contra: a határon sokkal gyanakvóbbak, nehezebben hiszik el a turizmus iránti ellenállhatatlan vágyunkat, igen könnyen belefuthatunk a már emlegetett nyilatkoztatásba.

Új Zéland ilyenkor mutatja a legkevésbbé vonzó arcát: esők, hűvös; minimum kétszeres villanyszámla. Ha valaki nem komoly eltökéltséggel érkezik, könnyen elbizonytalanodhat, hogy helyes volt-e az eredeti elgondolása.

Konklúzió:

Én az itteni koraőszt tartom a legideálisabb érkezésnek bevándorlási szempontból. Legyen mondjuk a március hónap. Az idő még gyönyörű, a turizmus szempontjából abszolút utószezon van, még hihető, hogy világot látni jöttünk. A cégek az új pénzügyi év legelején vannak, beindul a munkaerő piac – noha ez az állástváltoztatás klasszikus ideje, tehát van konkurencia –, ilyenkor már egyre nagyobb valószínűséggel lehet munkát is találni.
Jó eséllyel fűteni még alig kell, viszont a turisták eltávozását követően sok a jó áron kiadó lakás, olcsóért eladó autó.

Most had hallom, ti mit gondoltok minderről?