Mi a rosseb?

Anyám – dr. Puskás Ildikó – január elején halt meg szegény. Az ELTE ókortörténeti tanszékének vezetője volt, indológus (India vallástörténete volt a szakterülete). Könyvtára, egy élet elkötelezett, kompromisszumot nem ismerő (és erről tudnék mesélni) gyűjteménye – felbecsülhetetlen értékű szakkönyvek tízezrei.

Húgommal együtt úgy döntöttünk, hogy a könyveit alapítványoknak, könyvtáraknak adományozzuk – a tudományos munkát, a hagyatékát ápolandó.

Ma kaptam a hírt, hogy a hagyatékot képező könyvek a Központi Antikváriumban kaphatók.

Mi a rosseb folyik abban az országban?
Nem térek magamhoz, és nem fogom ennyiben hagyni.

Repülőjegy vásárlás, 2009

Tekintettel a magyar bürokrácia csodálatos működésére, csak a múlt héten tudtuk meg, hogy melyik az a nap, amikor feltétlen jelenésem van Budapesten. Erős aggodalmain voltak emiatt, hogy a rendelkezésre álló idő alatt mennyiért sikerül majd repülőjegyet szerezni augusztus végére.
A kutatást több irányból indítottuk, és végül meglehetősen jó eredménnyel zártuk, de érdemes végignézni a lépéseket és levonni a tanulságokat.

1. Utazási irodák, online és offline egyaránt:

Semmi szóba jöhető eredménnyel nem kecsegtetnek. A webes keresés során csak elborzasztó, háromezer dollár feletti (per fő) találatokkal szolgáltak. A Flightcentre-nek szoktak időnként versenyképes ajánlatai lenni, most a grandiőz 2775 dolláros Lufthansa-jegy volt a legjobb tippük.

Verdikt: Felesleges időpocsékolás, hacsak nincs fél évnél több idő az utazásig, vagy nincs alkalmunk valamelyik februárban rendezett utazási kiállításon megcsípni egy akciós ajánlatot.

2. Légitársaságok közvetlenül:

A legvegyesebb eredményt hozta a keresés. A Hobe által javasolt Emirates Airlines 2463 dolláros ajánlata sokáig nyerőnek tűnt. Becsülettel elvégeztem a házi-feladatot és közel tíz céget néztem végig: a FinnAir eszelős 5900 Euros (per fő) lehetőségétől kezdve az átlagos 3500-3700 dolláros jegyekig. 2007-ben az EVA Air-rel utaztunk kifejezetten kedvező áron, ők sajnos megszüntették az új-zélandi járataikat. Miután azonban az elmúlt két évben elszaporodtak a Transztasmán fapados lehetőségek, kíváncsiságból megnéztem, hogy mit tud az EVA Air mondjuk Brisbane-Bécs viszonylatban. Ez tegnap reggel történt, és a képernyőn a sokkoló 1600 dolláros ajánlat fogadott. Gyorsan végignéztem a lehetőségeket, és kiderült: a Pacific Blue 139 dollárért elvisz Brisbanebe. El sem akartam hinni, hogy megússzuk 1800 dollárból fejenként, és jól is tettem, mert mire hazaértem, hogy lefoglaljam a jegyeket már mind elkeltek: a legjobb ajánlatuk 2140 dollár volt. Ez még mindig jobbnak tűnt, mind bármelyik másik, de korántsem annyira szenzációs, mint amilyet elsőre találtam náluk.

Verdikt: mindenképpen érdemes a légitársaságok webes felületét direktbe felkeresni, jó látszik, hogy vannak jó ajánlataik, és időnként szenzációs akciókra is bukkanhat az ember. Tanulság viszont, hogy az ilyen akciós ajánlatokra azonnal le kell csapni, mert órák alatt elfogyhatnak a jegyek. A másik tanulság, hogy a fapados járatok megjelenésével érdemes végignézni az Ausztráliából induló járatokat is, mert NZ-OZ viszonylatban már gombokért lehet utazni.

3. Nagy Pihenés Travel

Tekintettel arra, hogy csak szuperlatívuszokban nyilatkoztak róluk – apám dicsérete pedig amennyire ritka, annyira szignifikáns –, gondoltam megér egy próbát, hátha van lehetőség rajtuk keresztül venni a jegyet. Felhívtam hát az irodát, Bajákiné Andreával ugyan nem tudtam beszélni, ezzel szemben egy kedves kollégája, Csajághy Péter (esetleg a testvére?) fogadott. Meg kell mondanom, hogy annyira kellemes meglepetés ért, amennyire csak lehetett: kedves, udvarias beszélgetés után végtelenül korrekt és gyors választ kaptam emailben; a nevem hallatán, azonnal beazonosítottak (pedig ugye apám már egy éve járt náluk), mindent összevéve olyan volt, mintha egy kiwi céggel beszéltem volna, csak magyar nyelven. Ezúton is köszönöm.

Verdikt: első tanulság, hogy van lehetőség innen Magyarországról foglalni jegyet. Második tanulság, hogy Magyarországon csak hozzájuk fordulnék, mert olyan minőségű szolgáltatást nyújtanak mind az ügyfélkezelésben, mind precizitásban, amit soha nem tapasztaltam Magyarországon. Nem ők tehetnek róla, hogy ennyi idővel az utazás előtt nem tudtak versenyképes ajánlattal szolgálni, ugyanakkor az általam talált egyik legjobb ajánlat (Emirates) szerepelt a levélben, és kedvesen még a helyi Korean Air elérhetőségét is megadták, mondván hátha innen helyből jobb ajánlatot kapok. Ha a Magyarországnak csak az egy része ilyen mentalitással bírna, mint ők, már nem fontolgatnák ennyien a kivándorlást.

4. Mirek Pistora

Zsuzsi ajánlatára – aki fél füllel tanúja volt, hogy a cseh származású Justice of Peace egyben utazási ügynök is –, Pappito segedelmével szereztük meg a számát. A hírek igen biztatóak voltak, állítólag szenzációs árakon tud jegyet szerezni és gyorsan. Nem kellett csalódnunk, Kriszti kora délután hívta fel őket, és mire hazaértem már meg is jött az email tőlük, amiben 5 ajánlat szerepelt 2250 - 2375 dolláros ártartományban.

Verdikt: ebben a pillanatban úgy tűnik, Mirek Pistoria verhetetlen. Nemcsak a legjobb ajánlatot adta, de gyorsan és precízen bonyolította a kérésünket.
Eredetileg szerettem volna, ha kijövünk fejenként 2500 dollárból és féltem, hogy az idő rövidsége miatt $3000 felett lesz a végösszeg. Ehhez képest az Thai Airways Auckland-Bécs viszonylata $2250-ért kifejezetten kellemes végeredmény – még az eredeti reményeimhez képest is $500 spórolás kettőnknek.
Engedélyt kértem és kaptam, így álljon itt Mirek Pistora elérhetősége:

Email: mireklydka@paradise.net.nz
Telefon: +64 9 4444401

Végső konklúzió:

Magyarországról továbbra is a Nagy Pihenést kell választani, itt Új-Zélandon pedig Mirek Pistoriát.

Ps.: a látogatásunk végső időpontja: augusztus 24.-től szeptember 8.-ig leszünk Magyarországon.

Hivatalos látogatásra Magyarországra érkezik...

Nos úgy néz ki, hosszú hónapok huzavonája után végre megvan az időpont, amikor Magyarországra megyünk.
Augusztus 21-22 között indulunk, és szeptember 5-6 között jönnénk haza. Azért írom ezt feltételes módban, mert repülőjegyünk még nincs, tekintettel arra, hogy csak két napja tudjuk a dátumot. Szóval nagyon hálás lennék, ha valakinek lenne ötlete, hogy melyik légitársaságnál vagy irodában nézzünk jegyet, illetve felmerül a kérdés: vajon olyat lehet-e csinálni, hogy Magyarországról veszünk jegyet Auckland->Budapest/Bécs->Auckland viszonylatra?

Utazásunk fő célja (egy szomorú hagyatéki eljárást leszámítva), hogy összepakoljuk és konténerbe rakjuk az ingóságainkat, illetve tekintettel az új útlevél körül kialakult cirkuszra, megpróbáljuk egy füst alatt elintézni azt is. Tanulva a két évvel ezelőtt elkövetett hibáinkból, szigorúan nem fogunk barátokhoz és a családokhoz rohangálni: két hét ebből nem egyszerűen fárasztó, hanem egészen rémálomszerű, ráadásul roppant kevéssé hatékony. Így azután azt eszeltük ki, hogy bárkit szívesen látunk, aki kíváncsi ránk – volt otthonunkban, csomagolás közben. Cím és telefonszám a szerkesztőségben :)

Tumblr Feed Gadget

Pár napja, hogy rákaptam a Tumblrre, és szerettem volna, ha az ott publikált dolgaim feedjét valahogyan megjeleníthetném itt, egyszerű listaként. Egy darabig túrtam a netet – a Tumblr-nek olyan szép és egyszerű az API-ja, hogy biztos voltam benne, valaki már megírta, amire szükségem van.
Valami igazán egyszerűt szerettem volna, semmi csicsást, persze nem találtam olyat, amire gondoltam. (Ezzel szemben belebotlottam a phpTumblr nevű izébe, ami nemcsak érthetetlenül lassú, de rettenetesen túl is van bonyolítva, és 600 Kb.)
Gyorsan írtam hát magamnak egyet, ha valakit érdekel innen letöltheti: tumblr gadget.

Tudom, hogy nem a legelegánsabb megoldás, meg kell hozzá külső webszerver, de nézzétek el nekem: semmi kedvem nem volt javascripttel veszkelődni –, a php5 SimpleXMLElement osztálya meg olyan szép és kényelmes.

Külön Pappito kedvéért elkészítem majd a Wordpress widget verzióját is.

Update: elkészült a Wordpress verzió is. Garantáltan 2.8 kompatibilis – máson ki sem próbáltam.
Letölthető innen: Tumblr Feed widget for Wordpress
Előbb-utóbb feltöltöm a Wordpress plugin directorijába is, instrukciókkal egyetemben. Addig íme a tennivalók:
A kitömörített filet be kell másolni a wp-content/plugin directory-ba. A Wordpress adminisztráció felületén aktíválni kell a plugint, majd a widegeteknél kihúzni valamelyik sidebar-ra, megadni a Tumblr címet, hogy hány postot jelenítsen meg, és hogy hány karakternyi szöveg legyen egy sorban.
Kipróbáltam, nekem hiba nélkül működik – ha valami nem klappolna, csak szóljatok.

Update2: Igen, tudom, a sima RSS feedet is be lehet kötni, az viszont nem adja a meg a Tumblr post típusát. Én meg szerettem volna.

Update3: Talán némiképp több értelme van a Tumblr Photo Feed-nek, ami a Tumblr-re feltöltött képekből generál az oldalsávban egy pici galériát. Használata egyszerű, a fájlokban részletes instrukciók találhatóak. Közben frissítettem a sima Feed gadgetet is, az új verzió (nomeg a Photo Feed is) már AJAX segítségével frissíti önmagát.
A képgalériás gadget letölhető innen: Tumblr Photo Feed gadget for Blogspot.
Hamarosan elkészítem az új verziók Wordpress implementációját – stay tuned.

Én, személyesen

Nagyjából tíz éve, 1999-ben tértem át Linuxra, onnantól kezdve ráadásul rendszeresen mentettem is mindenkori háttértárolóim tartalmát.
Amikor felkerekedtünk és Ú-Zélandra költöztünk, magammal hoztam azt a merevlemezt, ami a teljes digitális életemet tartalmazta, persze meglehetősen rendezetlen, kaotikus módon.
Tavaly, amikor megvettem az Apple Time Capsule 1 TB verzióját, elhatároztam, szépen lassan és főleg rendszerezetten átmentem azt a fél terabyte-nyi anyagot, ami azóta is várja, hogy kezdjek vele valamit.
Persze sosem volt ehhez elegendő időm és kedvem. Aztán ma, miután belefáradtam a munkába és a tanulásba, nekifogtam, hogy beváltsam a majd egy éves elhatározásomat.
Csodálatos dolgokra bukkantam ezen az elfeledett fileserveren, igazi kincsekre, ezért aztán elhatároztam, közzé teszem a legcsodálatosabbakat.
Miután ez a blog nem személyesen rólam szól, nem éreztem volna adekvátnak ide önteni a múlt frissen előkerült darabjait, így új megoldással kísérletezem.
Ha érdekel, miféle jószág voltam 1999 és 2005 között, némi ízelítőt kaphatsz, a Subdimension Tumblr verizóján.

Remélem legalább olyan jól fogtok szórakozni, mint én.

Mobiltelefónia az autóban

Új-Zéland egyike azon kevés (fejlett) államnak, ahol még nem tiltják a hagyományos, kézben tartott készülékkel végzett mobiltelefonálást vezetés közben. Ez az állapot azonban hamarosan megszűnik, az új Közlekedési Miniszterünk (Steven Joyce) a napokban jelentette be, hogy még az idén megszületik a törvény, amely megtiltja ezt.
A tiltásnak meglehetős társadalmi támogatottsága van, a felmérések szerint az autóvezető lakosság 76% egyetért vele, sőt két évvel ezelőtt már az ország két legnagyobb mobilkommunikációs cége – a Telecom és Vodafone – is a civil kezdeményezés mellé állt, épp ezért tűnik elsőre rejtélyesnek, hogy az egyébiránt mindent szabályozni szerető (csak Óvónéni Államnak csúfolt) Munkáspárti kormányzat, miért nem törvénykezett ez ügyben a regnálása alatt.
Ugyanakkor, ha közelebbről megvizsgáljuk a kérdést, mindjárt érthetőbb a hezitálás: kutatások kimutatták, hogy nem a mobiltelefon kezelése a legfigyelemelvonóbb vezetés közben, legalább ennyire veszélyes maga a beszélgetés – lett légyen szó kihangosított telefonon vagy éppen az utassal folytatottról –, de a dohányzás, a GPS vagy a fedélzeti zene kezelése is.
Az új törvény bevezetése ellen tiltakozó kisebbség éppen ezekre az érvekre hivatkozik: mondván ezzel az erővel be lehetne tiltani a az autórádió hallgatása mellett, a telefonkihangosítókon át, az utassokkal történő szóváltást is. David Farrar egyértelműen elvi síkon száll szembe az ötlettel – s amíg általában teljesen egyetértek vele az állami szabályozás minél kisebb szerepe ügyében, ez alkalommal – pusztán a praktikumot szem előtt tartva – én is többséggel tartok és helyeslem az új szabályozás tervezetét.
Mert lehet ugyan, hogy nem veszedelmesebb kézben tartott mobilról telefonálni, mint a Classic Breakfast-et hallgatni Jackievel meg Andrewval a Classic Hits-en, de hogy menetközben SMS-ezni életveszélyes, abban biztos vagyok. Ráadásul nemcsak kockázatos, hanem az egyik legbosszantóbb kiwi autóvezető szokás: nincs olyan nap, hogy ne szembesülnék olyan, az autópályacsúcs lassúságát kihasználó sofőrrel, aki az amúgy is akadozó forgalmat még jobban feltartja a mobilja nyomkodásával.
Az egyik kollégám, Michael, áldott csendes és visszahúzódó teremtés. A minap derült ki, hogy anger managment (düh-kezelésen) vesz részt: az autózást nem bírják az idegei – a végtelenül kényelmes, tötymögős kiwi tempót az elmúlt tizenöt évben sem sikerült megszoknia. Ezek után talán nem csoda, hogy a készülő törvénytervezetről szólva megjegyezte, hogy jobban örül neki, mint az áprilisi adócsökkentésnek.