augusztus 01, 2008

Újra köztetek

Nem mentegetőzésnek, még csak nem is nyavajgásnak szánom az alább következőket, egyszerűen csak magyarázatnak.
Kettő év és kilenc hónapja vagyok a jelenlegi munkahelyemen, a minap pedig kiszámoltam, hogy ez idő alatt 5 év és 1 hónapnyi időt dolgoztam le. Ráadásul ennek a többletnek a tetemes részét az elmúlt egy év alatt sikerült összehoznom.
Ez tehát a fő oka, amiért a Subdimension tetszhalálba merevedett, bár most, hogy ismét lazulni látszik az életem, úgy döntöttem visszatérek. Persze igazságtalanság lenne, ha csupán a munkámra fognám a hosszú hallgatást, van itt más is a bokrának megette.
Nevezetesen, hogy az elmúlt időszakban a szociális életünk feltűnő mód pezsgésbe csapott – miután az év elején érkezett magyarokat sikerült a közelben (a North Shore-on) letelepítenem, az egyébként bloggolásra kiváló esték egy része így közös beszélgetések, filmnézések, borozgatások és PS3 nyomkodásba fulladt.
A Subdimension eredetileg személyes (én) blognak indult, ám gyorsan átváltott valami mássá: talán nem nagyképűség azt állítanom, hogy egyfajta populáris ismeretterjesztő irányt vett, amire persze büszke vagyok, ám itt és most meg kell jegyeznem, hogy ez jelentősen időtrablóbb (egy-egy bejegyzés hátterének a feldolgozása akár egy, másfél óra is lehet), mintha arról írnék, hogy a takapunai kisbolt koreai tulajdonsa sokáig megvolt győződve róla, hogy mi Krisztivel testvérek vagyunk, s miután megtudta, hogy ehelyett párkapcsolatban élünk, nem győzött biztosítani minket, hogy ez a legszerencsésebb konstelláció, hisz a fizikailag hasonló emberek az ázsiai álmoskönyvek és babonák szerint a leginkább összeillőek.
A következőkben egy kicsit személyesebb hangvételűvé válik tehát a blog, bár nyilván nem tudok kibújni a bőrömből, így lesznek az eddigiekben megszokott komolyabb témák is, legfeljebb nem olyan nagy számban.
A végére némi reklám: olvassátok Gábort, és nézegessétek Márkot, megéri, megígérhetem. És persze: angolul bíró olvasóim számára jegyezném meg, hogy a szinte legfelül található, "Olvastam, Érdekes" linkdoboz frissül a legyakrabban, akit érdekel Új Zéland (és persze az egyéb perszevációim) , a friss információkat mindig megtalálhatja ott.

14 megjegyzés:

  1. szuper, ennek igazán örülök! :)

    VálaszTörlés
  2. És a legfontosabb hírről nem is írsz? Vagy egy külön giga postot szentelsz neki? :)

    VálaszTörlés
  3. ehyrészt rehonak igaza van, másrészt pedig kend csak ránk a lustaságodat nyugodtan :)

    én is ott vagyok amikor öszejárunk, mégis prosperáló blogot készítek és nem nyavajgok, hogy a napi 18 óra meló után mire nincs időm :))))

    VálaszTörlés
  4. Hajrá, hajrá! Már várjuk a következő bejegyzést...

    VálaszTörlés
  5. Welcome back!

    Gyakran és sokat olvastam a blogodat, és már kezdten unni az Archivok többszöri újraolvasását... :o) Bár igaz amit írsz, a hasznos linkek is hasznosak és az érdekességek is érdekesek.

    Mindenesete jó tudni, h megvagytok.

    VálaszTörlés
  6. No végre! :) Örülök neki, hogy újra fogsz írni, Pappitót amúgy se lehet komolyan venni, mert nem szereti a kaprot.

    VálaszTörlés
  7. Welcome back!


    Mi az a "legfontosabb hír"?

    VálaszTörlés
  8. Zhaoman: Reho minden bizonnyal arra gondol, hogy időközben megkaptuk a residencyt (letelepedési engedélyt). De erről valóban majd egy külön, nagyobb lélegzetű postban számolok be.

    VálaszTörlés
  9. Szia Csanád!

    Mivel említetted a sok-sok munkát... a Zátonyon mi a szokás, fizetik a túlórákat, vagy „örülj hogy dolgozhatsz, ez benne van a pakliban" elv alapján kezelik a kérdést?

    Zoltán, Bp-Isaszeg

    VálaszTörlés
  10. Leszoktam rólad - "á, úgysem frissül" - most meg majd győzzem olvasni. Welcome back és congratulation!

    VálaszTörlés
  11. Nohát, véletlenül klikkeltem csak ide, merthogy ugye nem frissül, erre meg de.
    Írj csak sokat, mert baromira unatkozom a munkahelyemen. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.