június 03, 2009

Mobiltelefónia az autóban

Új-Zéland egyike azon kevés (fejlett) államnak, ahol még nem tiltják a hagyományos, kézben tartott készülékkel végzett mobiltelefonálást vezetés közben. Ez az állapot azonban hamarosan megszűnik, az új Közlekedési Miniszterünk (Steven Joyce) a napokban jelentette be, hogy még az idén megszületik a törvény, amely megtiltja ezt.
A tiltásnak meglehetős társadalmi támogatottsága van, a felmérések szerint az autóvezető lakosság 76% egyetért vele, sőt két évvel ezelőtt már az ország két legnagyobb mobilkommunikációs cége – a Telecom és Vodafone – is a civil kezdeményezés mellé állt, épp ezért tűnik elsőre rejtélyesnek, hogy az egyébiránt mindent szabályozni szerető (csak Óvónéni Államnak csúfolt) Munkáspárti kormányzat, miért nem törvénykezett ez ügyben a regnálása alatt.
Ugyanakkor, ha közelebbről megvizsgáljuk a kérdést, mindjárt érthetőbb a hezitálás: kutatások kimutatták, hogy nem a mobiltelefon kezelése a legfigyelemelvonóbb vezetés közben, legalább ennyire veszélyes maga a beszélgetés – lett légyen szó kihangosított telefonon vagy éppen az utassal folytatottról –, de a dohányzás, a GPS vagy a fedélzeti zene kezelése is.
Az új törvény bevezetése ellen tiltakozó kisebbség éppen ezekre az érvekre hivatkozik: mondván ezzel az erővel be lehetne tiltani a az autórádió hallgatása mellett, a telefonkihangosítókon át, az utassokkal történő szóváltást is. David Farrar egyértelműen elvi síkon száll szembe az ötlettel – s amíg általában teljesen egyetértek vele az állami szabályozás minél kisebb szerepe ügyében, ez alkalommal – pusztán a praktikumot szem előtt tartva – én is többséggel tartok és helyeslem az új szabályozás tervezetét.
Mert lehet ugyan, hogy nem veszedelmesebb kézben tartott mobilról telefonálni, mint a Classic Breakfast-et hallgatni Jackievel meg Andrewval a Classic Hits-en, de hogy menetközben SMS-ezni életveszélyes, abban biztos vagyok. Ráadásul nemcsak kockázatos, hanem az egyik legbosszantóbb kiwi autóvezető szokás: nincs olyan nap, hogy ne szembesülnék olyan, az autópályacsúcs lassúságát kihasználó sofőrrel, aki az amúgy is akadozó forgalmat még jobban feltartja a mobilja nyomkodásával.
Az egyik kollégám, Michael, áldott csendes és visszahúzódó teremtés. A minap derült ki, hogy anger managment (düh-kezelésen) vesz részt: az autózást nem bírják az idegei – a végtelenül kényelmes, tötymögős kiwi tempót az elmúlt tizenöt évben sem sikerült megszoknia. Ezek után talán nem csoda, hogy a készülő törvénytervezetről szólva megjegyezte, hogy jobban örül neki, mint az áprilisi adócsökkentésnek.

5 megjegyzés:

  1. Magyarországon elég rétóta tilos "kézből" telefonálni. Ennek ellenére szinte mindenki ezt a sportot űzi, megspékelve azzal, hogy ha a kereszteződésben a befelé egyirányú utcából kifelé jövő, zárovonalon át balra kanyarodó sofőr baromira feltartja a forgalmat, akkor az nem szimplán a szabálytalankodás miatt van, hanem azért, mert közben telefonál, és még kettesbe sem bír emiatt felváltani. Persze arra az időre amíg kikurv@nyázik az ablakon a rádudálókra, fel tudja függeszteni a bájcsevejt, de egyébként fontos mondanivalója van...

    VálaszTörlés
  2. Kárörvendően mosolygok a nem létező bajuszom alatt, hogy lám-lám nemcsak Magyarországon vagyunk képesek ugyanazokat a csatákat megvívni és vitákat lefolytatni, amiket helyettünk mások már megvívtak és lefolytattak. Az eredmény nem kétséges, de azért úgy teszünk, mintha Magyarország nem ugyanolyan tucatország lenne, mint húsz másik Európában vagy több tucat a világ számos sarkában. Nyugdíjkorhatár emelése, azonos neműek házassága, megbékélés a történelmi adottságainkkal, kisebbségekkel szembeni tolerancia, gázárak emelkedése, stb.

    VálaszTörlés
  3. Elolvastam ám egy csomó korábbi bejegyzést is, csak nem akartam egyesével irkálni. Én most 35 éves vagyok. Körülbelül tíz éven át nagyon érdekelt Új-Zéland. De olyan sokáig nem tudtam lépni, hogy a végére elmúlt az érdeklődés. Közben megismertem néhány új-zélandit személyesen és a neten, miattuk is kevésbé lett vonzó a hely.

    Mindenesetre érdekes volt azokat az információkat olvasni első kézből, amikre annak idején annyira kíváncsi lettem volna. Külön tetszik, hogy "jó tollad" van: érdekes a szerkesztés, helyesen írsz, stb.

    VálaszTörlés
  4. sziasztok
    Régóta vagyok a blog olvasója és minden elismerésem az alkotóé:) Körülbellül hány magyar él Új-Zélandon?

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.